Rólam

Üdvözöllek a blogomon, kedves Ötvenes! Te , aki felnevelted a gyerekeidet, s úgy érzed, kiürült az életed, amikor az utolsó is becsukta maga mögött az ajtót. Sorstársam vagy. Értelek, érzem, amit Te. Kitalálom a gondolataidat, mielőtt még megfogalmaznád azokat. Nem, nem azért, mert én egy zseni vagyok, dehogy, –  én is csak egy átlagos ötvenes vagyok egy világban, amely már-már csak a húszéveseké, –  sokkal inkább azért, mert megéltem mindazt, amit Te is. Kiröppentek a gyerekeim, s ott találtam magam célok és motiváció nélkül. Ismerős Neked is? 

Merre van az előre? 

Neked ez mindig egyértelmű volt?

Hát nekem nem!

Sok hónap tépelődése és befele fordulása után jutottam el oda, hogy igenis lehetek főszereplő a saját életemben.

S aztán elkezdtem magam miatt tenni dolgokat. Elkezdtem a világot, s benne a saját életemet  egy új szemüvegen keresztül szemlélni. 

Akarom én ezt? Szeretem én ezt? Tényleg ez vagyok? – kérdeztem magamtól , s gyakran nem volt a válasz.

Így kezdtem új életet másfél évvel ezelőtt, otthagyva az egyetemi oktatói állásomat, s elindulva a legtitkosabb vágyaim után. .

Nekiállni új szakmát tanulni, s felépíteni egy új életet. Mindezt közelebb a hatvanhoz, mint az ötvenhez.

Mit mondasz? – hogy nem vagyok normális? 

Lehet, de tudnod kell, hogy sokkal boldogabb vagyok, mint a közgazdász létemben voltam.

Folyamatosan tanulok – ahogy egy pályakezdőhöz illik, mert bár a régi életemben voltak szép szakmai sikereim is, ebben az újban még pályakezdő vagyok. 

Ismerem azonban magam, s tudom, hogy szeretek tanulni, hajt egy belső tűz, vágy az új ismeretek megszerzésére és hajt egy belső vágy arra is, hogy jó legyek abban, amit csinálok. A szívem benne van, a tudásomat meg folyamatosan teszem bele.

Boldog ötvenes vagyok, célokkal, kihívásokkal, sikerélményekkel. Szeretem az életet, ébren tartják a szeretetemet a mindennapok apró szépségei. 

Szeretek a határaimon mozogni, ezért néha képtelennek tűnő bevállalásaim vannak. Ilyen volt tavaly a 100 km-es gyalogtúra – ennek kapcsán indítottam ezt a blogot – s ilyen volt az idén egy 10 hetes amerikai utazás, melyre egyetlen perc alatt mondtam igent.

Vannak terveim, fontos vagyok magamnak és szeretem ezt az új életet.

Szeretek írogatni s megosztani Veled a gondolataimat. Szeretném megmutatni Neked, hogy van élet a gyereknevelés után is, s hogy lehetsz Te is főszereplő a saját életedben. 

Nem tervszerűen írok, csak ahogyan az érzéseim diktálják. Témáim “a világ, s abban egy hatvanas ” – téma körül mozognak. – Hisz már időközben hatvanas lettem. 

Olvasd a blogomat szeretettel, s rendszeresen. 

Köszönöm!