nemvagyegyedül

Kedvenc idézetem tőlem származik.  Háromszor szültem, s bevallom, egyre nehezebb lett a szülés. Léna , így utólag a legkönnyebb volt. Zsófi, a második sokkal nehezebb, de a legnehezebb Bence volt.  Amikor kicsik voltak a lányaim, s én arra gondoltam, hogy egyszer  majd nekik is át kell élni mindezt, két dolgot tanítottam meg nekik. Az első… Tovább »

  Te mit tennél, ha nyernél a lottón?  Előre bocsájtom, soha nem lottóztam, – talán azért nem, mert gyerekkoromban a faluban volt egy ötös találat. A család azonnal Tatára költözött, s sajnos három év alatt elfogyott a pénz. A feleség öngyilkos lett. Lelkileg sajnos nem voltak érettek a nyereményre. Most  mégis  eljátszom a gondolattal, ha… Tovább »

Hát ez nekem nem nagyon megy… Barátaim mindig mondják, hogy legyek már végre büszke magamra, hisz 22 éve oldok meg mindent egyedül. Egyedül neveltem fel a fiamat, kimásztam a svájci frank hitelből, jó a kapcsolatom a gyerekeimmel, a testvéremmel. Közben eltemettem három hónap alatt mindkét szülőmet, ennek már 20 éve. Ez persze nagyon fájt… Voltam… Tovább »

Néha egész testrészt betakaró tetoválásokat látok fiatalokon, néha sok-sok piercinget. Nekem a tetoválás jobban bejön, de csak, ha szolid, nem egész testrészt eltakaró, s nagyon fontos, hogy ne festékkel készüljön, hisz ezek az anyagok nagyon rákkeltőek, hanem ha már tetoválás, akkor hennával. Nyilván a hennás tetoválás színvilága is sokkal szolidabb, s a mintázata is nekem… Tovább »

Szeretem a régi fényképeket nézegetni, bár mostanában, mióta a cuccaim különféle padlásokon és pincében várják jobb sorsukat, erre kevés lehetőségem van.  Ezeket a fotókat nővérem küldte, hálás vagyok érte.  Azért is szeretem a régi képeket, mert mint egy időutazás, visszaröpítenek a gyerekkorba.  Az első fotón Édesapámmal vagyunk, szeretettel ölel át bennünket. Ő soha nem mondta,… Tovább »

Első kedvenc ételem egy ünnepi vacsora képében került fel a család kedvencei közé, s lett nekem is egyik kedvencem. Amikor még velem éltek a gyerekeim, volt egy karácsonyi szokás: a szentesti vacsora valami olyan étel volt, amit még soha nem főztem, s meglepetésnek kellett lennie. Így került fel a menübe az ananászos hús. Sok izgalmas… Tovább »

Ha van 3 gyereked, akkor a válasz egyértelmű. Igen, rájuk vagyok a legbüszkébb.  Léna a legnagyobb, feladva hivatását, – ami a soproni rendezvények szervezése volt – eladóként dolgozik egy osztrák nagyáruházban, azért, hogy több időt tudjon a két unokámmal tölteni. Imádom, hogy türelmes az unokáimhoz, még akkor is, amikor nekem már rég elszakadt a cérna. … Tovább »

Bevallom, régebben azért több volt. Én is megettem a gyerekek maradékát,  én is szerettem a csokit, én is éreztem néha, hogy a gyerekek a szakmai sikereim útjában állnak.  Ma már egyedül élek, s új rossz szokásokat alakítottam ki.  Már nincs kinek a maradékát megennem, már senki nem áll a szakmai karrierem útjába…csak éppen mára megöregedtem…. Tovább »

Az enyém nagyon korai, nem is értem, hogyan emlékezhetek erre.  Gyerekkoromban – ami nem mostanában volt – nem vett körül bennünket a fogyasztói társadalom. A falusi ember úgy oldott meg mindent, ahogyan tudott.  Nem volt járóka, gyerekkomp, nem volt hordozókendő. Volt viszont a kati. Ismered a mondást: Áll, mint gyerek a katiban? Természetesen nem Katira… Tovább »

A blogot kb. öt éve írom, s azért kezdtem el, hogy az életmódváltásomról, az új életem felépítéséről beszámoljak. Immár gyerekek nélkül, hisz mindhárom gyerekem kirepült, hárman három országban élnek.  A címe csak úgy beúszott a fejembe, de azt gondolom, találó. Annál is inkább, mert ha már kiröppennek a gyerekeink, sokszor elkövetjük a hibát, hogy várjuk… Tovább »