nemvagyegyedül

A jövő hét már a második félév az iskolákban.  Sokan rettegve várják a bizonyítványt, áldozatai az oktatási rendszerünknek.   Hiányzik a diákokból a kreativitás, a szókincs, s tanulás képessége. Sok órában ülnek az iskolákban, s utána még hazaviszik a leckét.  A középiskolákban számtalanszor van nyolcadik órájuk, nem tudják megélni a fiatalságukat. Gyakran bele sem vágnak otthon… Tovább »

  Köszönhetően annak, hogy a DXN-ben az egész világ egy piac, elkezdtem a frissen megnyílt nigériai piacon dolgozni. Online.  Érdekes látni az embereket, a házaspárokat, hogy fekete bőrűek, de semmivel nem rosszabbak, mint mi. Sőt, nem büszkék, megbecsülik a munkát, az sem baj, ha az egy MLM vállalkozás. ( Te tudod, mi az az MLM… Tovább »

Egy érzelem, szinte megfoghatatlan, mégis a legfontosabb az életben. – Hiszem, hogy így van.  Van sok arca, néha érdekek kapcsolódnak hozzá, néha számítás, s sokszor felhőtlen és feltétel nélküli. Reggel sokáig ágyban maradtam, s megnéztem a tableten egy filmet. A szívem választottja volt a címe. Két emberről szólt, akik új szívet kaptak, s a két… Tovább »

2019 nagy felismeréseket hozott.  Hálával tartozom mindenkinek, aki segített megfogalmazni ezeket a felismeréseket.  Egyenlőre nem írok még erről többet, mert a dátumok még nem kristályosodtak ki.  A változás örök az életünkben. Ennek jegyében elkezdek egy természetgyógyász képzést, mert vissza akarok térni a kezeléseimhez és a gyógygombákhoz, mert hiszek bennük, hisz holisztikusan kezelik az embert.  Mindig… Tovább »

Bevallom, már áll a karácsonyfám, s nagyon szép, szinte a mennyezetig ér.  Bár egyedül vagyok, lassan 5 éve, de a karácsony nekem szent dolog. Miért ne érdemelném meg én is a mennyezetig érő karácsonyfát? Hálás vagyok azért, hogy tudok ekkora fát venni.  Vasárnap elutazom a kisebbik lányomhoz, a szent este a nagyobbiknál fog telni, de… Tovább »

Bloggerképző 26. nap: A babonák és én…. Ki kell ábrándítsalak, nem vagyok babonás. Nem hagyom magam ilyen felesleges dolgokkal stresszelni. Emlékszem, gyerekkoromban, ha jött a kéményseprő, mindig megfogtuk a gombunkat, amit egy ideig nem szabadott elengedni…hogy mikor szabadott, arra már nem emlékszem. Azt gondolom, aki babonás, azt a félelmei irányítanak, s én ebben nem vagyok… Tovább »

Bloggerképző 23. nap: Hurrá, karácsony..vagy mégsem? Régi idők karácsonya rémlik fel emlékeimben, olvasva a címet. Régi idők, amikor még mindhárom gyerekem velem élt, s még éltek a szüleim is. A gyerekek kicsik voltak, s varázslatos karácsonyokat éltünk meg együtt. Most, amikor már egyedül élek, persze, hogy várom a karácsonyt, de már nem úgy, mint régen…. Tovább »

Bloggerképző 22. nap: Egy állás, amit kipróbálnék egy napra.  Ez nem más, mint a színészet. Ha már kaland, ugorjunk fejest bele.  Ha már kaland, hozzuk ki a legtöbbet belőle, hisz a fantázia és a papír mindent elbír.  Én lennék a nemzet színésze, szép lennék, karcsú és tehetséges. A Madáchban játszanék., jó hangom lenne és én… Tovább »

Bloggerképző 21. nap: A környezetvédelem és én. Képzeld, amióta unokáim vannak, sokkal jobban foglalkoztat a téma, mint korábban.  Vajon rájuk milyen élet vár, mire felnőnek?  Persze csak a saját hatáskörömben tudok tenni a környezetvédelemért. Ez azt jelenti, hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet, az Aldiban a lebomló nylon táskákban vásárolom meg a zöldségeket, s amit nem… Tovább »

Bloggerképző 18. nap: Az ember, akire felnézek.. Ő nem más, mint az Édesanyám! Milyen is volt Ő?  Egy 12 gyerekes család negyedik gyerekeként töltötte gyerekkorát. Bizonyára gyakran vigyázott a kisebb testvérekre, ahogy ez a nagyobb testvérekkel lenni szokott. 2019-ben 20 éve már, hogy nincs köztünk. Miben szeretnék Rá hasonlítani? Nagyon elfogadó volt, soha nem kritizálta… Tovább »