nemvagyegyedül

Ha egy mondatban szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, mindazt, amit hajlandó voltam meglátni, el és befogadni, megélni. Megteremteni magamnak. Mert az élet sokkal egyszerűbb, mint ahogyan élni szoktuk azt. Tanulságos nyáron vagyok túl. Kinézek az ablakon, nézem az esőcseppeket, kilépek és érzem a bőrömön a hidegek, az ősz simogató hűvösségét, s ennyi forró nap után… Tovább »

…amikor már azt hiszed, lassan megismertél az életből mindent, már nem érhet meglepetés, hisz jó rég volt, amikor “lejöttél a falvédőről”, amikor már nem vársz túl sokat az élettől, hisz a fiatalságod elmúlt, a szépséged már csak a fotók őrzik, amikor kissé kiábrándultan vetsz számot az életeddel, akkor egyszer csak megtörténik a csoda… Nagyszülő leszel…. Tovább »

Igen a Balaton imádata kétségtelenül közrejátszik – nem is kis mértékben.  Azért nem is titkolom, vannak más céljaim is.  Újra tapogatom a határaimat, s “ismerkedem magammal”.  S tanulok, folyamatosan, minden helyzetből, magamról is és az emberekről is. 14 nap egyedül a szőlőhegyen, egy tündéri présházban. Számtalanszor közel, s távol nincs ember sehol. Bevallom, az első… Tovább »

Régi vágyam volt: egy nyarat eltölteni a Balatonon. Már 14 voltam, mire először láthattam a Balatont. Egy kicsi zugot belőle, egy ösvényen, a nádason át. A víz hideg volt, s iszapos. Sokáig hittem, hogy ez a Balaton arca. Aztán jöttek az évek a déli parton. Egy házasság, egy családi nyaraló Fenyvesen. Amíg a gyerekek kicsik voltak,… Tovább »

Nagy kaland ismét. Valami olyasmi, amiben nem nagyon van gyakorlatom, de persze ez nem akadályoz meg abban, hogy belevágjak. Mert az élet egy nagy kaland 🙂 – s hát Lili unokám óta tudjuk, hogy én vagyok a kalandozós mami. Belevágtam egy lakásfelújításba. Festek, mázolok, kreatívkodom, tapétázok, s közben megélem az alkotás örömét.  Létrehozni valamit. Generálni… Tovább »

Fergeteges volt. Örültem, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve lecsaptam a legutolsó jegyre. Egykedvűen ballagtam át a közeli lakásomból a Lisztbe, még nem sejtve, hogy rendkívüli élmény vár rám. Emlékek, időutazás, felemelő pillanatok, katarzis, a közös éneklés csodái, s könnyek is … Az átlag életkor közelebb volt a hatvanhoz, mint a negyvenhez, de nagyon örültem, hogy… Tovább »

Még nem érinthettelek, csak a szívemmel.  Még nem tarthattalak a karjaimban, csak gondolatban. Még nem szólítottál mamának, de már láttam gyönyörű szemedet, láttam édesapád végtelen boldogságát, s édesanyád fáradt, erőtlen,  de annál meghittebb és boldogabb mosolyát. Két anya cinkos összenézése – s a mondat a lányom szájából  – Anya, maradj még kicsit – üzente, hogy… Tovább »

Mindig is tűztem ki célokat. Mentem, tettem a dolgom, s amikor elértem, amit akartam, akkor gyorsan arrébb toltam a célszalagot. Mert ha ennyi megy, akkor biztosan megy egy kicsit több is. Emlékszem gyerekkorom tornaóráira. A magasugrásra, amikor egyre csak emeltem a lécet, s soha nem azt láttam, milyen magasságot sikerült átugrani, hanem egyből azon járt… Tovább »

A pocsolyák és a gyerekek kapcsolata valami titkos kötődés, vágyakozás, csábítás, beteljesült boldogság. Így van ez Lilinél is. mikor sétálunk, s látok egy pocsolyát jó előre szólok, hogy ne menjen bele de bizony sokszor megelőz.  Mire megszólalnék már kóstolgatja a vizet a cipője orrával.  Persze ha gumicsizmában lenne, akkor szabadna pocsolyát ugrani, de hát ritkán… Tovább »

Ha tetszik, ha nem, nem állíthatom meg a változás állandóan áramló folyamát. Együtt változom hát vele. Változom, s közben éberen figyelek, mint a hajóskapitány a vadul sodró folyón. Néha úgy érzem, valami hatalmas erő sportot űz abból, hogy kibabráljon vele……Aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot, s inkább elgondolkozom: Mit tanít nekem a kialakult helyzet? Éberen figyelek,… Tovább »