nemvagyegyedül

Gyakran minősítjük más életét…..Igaz, én igyekszem ettől tartózkodni, de sajnos ez egy általános viselkedési mód lett.  Minősítenek engem is, hisz a network marketingben dolgozom. Egy MLM cégben. S ráadásul sikeres  vagyok benne. Felháborító…valami furcsa szerzet ez a nő…. Pedig semmi gond nincs az MLM-mel. Két dolog kell a sikerhez: tanulás és munka. Ennyi. Mint minden… Tovább »

Nem szeretjük a halál szót. Nem szeretjük, mert valahogy a végérvényességet sugallja, de hiszem, hogy a halál csak lezárása a földi életnek…s van valami még utána is. Valami, amiről ködös elképzeléseink vannak, de hiszem, hogy nem pokol és nem mennyország…Persze ez csak az én nézőpontom, tisztelem másokét, akik másképpen gondolják. Elment egy ember, aki sok-sok… Tovább »

Zúzós hónapok állnak előttem. 34 óra a suliban, az esti képzésekkel együtt, plusz a  gyógygombás vállalkozásom, ahol az idén fontos célokat tűztem ki. Mit tesz az ember, amikor ennyire sűrű az élete? Nyilván csak a tudatos időbeosztás segít.  Először is írtam egy listát, mik azok a tevékenységek, melyeket átmenetileg szüneteltetek.  A listára rákerült a facebookon… Tovább »

Különleges december volt…..éppen harmadik gyermekem megszületésére vártam.  Még a Mikulásozásra engedélyt kaptam a két nagyobb gyerekemmel, de december 7.-én reggel be kellett feküdnöm a kórházba. December 14-re voltam kiírva. Szuper, karácsonyra már otthon is lehetünk. 🙂 – gondoltam, de Bence nem ezt gondolta. Eljött december 14, aztán 15, 16, de nem történt semmi. Múltak a… Tovább »

Szüleimtől tanultam meg…..Ösztönösen tanították, nem tudatosan, de én jó diák voltam, s így is megtanultam. Régi karácsonyok emléke él a szívemben. Kicsi fával, a fán almák, aranyra festett dió, s a nővéremmel készített színes papírfüzér. S persze szaloncukor. A a régi fajta, nem annyira finom, mint a mostaniak, de mi akkor is nagyon szerettük. Édesapánk… Tovább »

Közeleg a Halottak napja, s mi megyünk a temetőbe. Megyünk, mintha lenne ott valami, s valószínűleg van is….egy kő, melyre a halottaink neve van vésve, örök emléket állítva embereknek, akik már nincsenek köztünk.  De hol vannak ?           Hol vannak halottaink?  Én is megyek szüleim sírjához, nagyszüleiméhez, viszem a kötelező koszorút, a… Tovább »

Első emlékem hihetetlenül korai….Állok a katiban. Nemrég tudtam meg, hogy a kati a közepén kivágott, négy lábú szék, amelyet gyerekkoromban arra használtak, hogy beleállítsák az udvaron a kisgyereket,  így nem volt vele gond, nem kellett utána futni, amikor senki nem ért rá a gyerekkel foglalkozni . Szóval állok a katiban és bőgök, hogy vegyen már… Tovább »

Úgy hozta a sors, hogy ez a névnapom egyedül telik. Szomorkodhatnék ezen, de miért tenném tönkre a saját névnapomat?  Megünneplem magamat én magam.  Egész nap olyasmit teszek, amit szeretek, azt főzök, ami az egyik kedvencem, s odafigyelek magamra.  El is mentem reggel biciklizni, le is kerekeztem 3 óra alatt kb 30 km-t. Nagyon élveztem, mert… Tovább »

Nagyon nehéz félévem volt, főleg lelkileg volt az. Távol költöztem az unokáktól, a gyerekeimtől, már aki még Magyarországon él, attól is. Új munkahely, új feladatok, s nagyon mostoha lakáskörülmények. Azt hittem, fél évre mindenhogy jó lesz, de elég nagy árat adtam ezért a fél évért. Ami a legnehezebb volt, hogy sehol sem voltam otthon. Bárhova… Tovább »

Hogy telnek a napjaid? Hogy érzed magad hétfő reggel? Sokáig kerestem én is az igazit, sok mindent kipróbáltam. Persze ott voltak a kőfalaim, a korlátaim, nem nagyon tudtam, mit is keresek. Amikor már a 20. munkahelyemen is túl voltam, végre meg tudtam fogalmazni, mi az, amit akarok. Hallottam koppanni a szemüveget, amikor leesett a szememről,… Tovább »