nemvagyegyedül

Néha egész testrészt betakaró tetoválásokat látok fiatalokon, néha sok-sok piercinget. Nekem a tetoválás jobban bejön, de csak, ha szolid, nem egész testrészt eltakaró, s nagyon fontos, hogy ne festékkel készüljön, hisz ezek az anyagok nagyon rákkeltőek, hanem ha már tetoválás, akkor hennával. Nyilván a hennás tetoválás színvilága is sokkal szolidabb, s a mintázata is nekem… Tovább »

Szeretem a régi fényképeket nézegetni, bár mostanában, mióta a cuccaim különféle padlásokon és pincében várják jobb sorsukat, erre kevés lehetőségem van.  Ezeket a fotókat nővérem küldte, hálás vagyok érte.  Azért is szeretem a régi képeket, mert mint egy időutazás, visszaröpítenek a gyerekkorba.  Az első fotón Édesapámmal vagyunk, szeretettel ölel át bennünket. Ő soha nem mondta,… Tovább »

Első kedvenc ételem egy ünnepi vacsora képében került fel a család kedvencei közé, s lett nekem is egyik kedvencem. Amikor még velem éltek a gyerekeim, volt egy karácsonyi szokás: a szentesti vacsora valami olyan étel volt, amit még soha nem főztem, s meglepetésnek kellett lennie. Így került fel a menübe az ananászos hús. Sok izgalmas… Tovább »

Ha van 3 gyereked, akkor a válasz egyértelmű. Igen, rájuk vagyok a legbüszkébb.  Léna a legnagyobb, feladva hivatását, – ami a soproni rendezvények szervezése volt – eladóként dolgozik egy osztrák nagyáruházban, azért, hogy több időt tudjon a két unokámmal tölteni. Imádom, hogy türelmes az unokáimhoz, még akkor is, amikor nekem már rég elszakadt a cérna. … Tovább »

Bevallom, régebben azért több volt. Én is megettem a gyerekek maradékát,  én is szerettem a csokit, én is éreztem néha, hogy a gyerekek a szakmai sikereim útjában állnak.  Ma már egyedül élek, s új rossz szokásokat alakítottam ki.  Már nincs kinek a maradékát megennem, már senki nem áll a szakmai karrierem útjába…csak éppen mára megöregedtem…. Tovább »

Az enyém nagyon korai, nem is értem, hogyan emlékezhetek erre.  Gyerekkoromban – ami nem mostanában volt – nem vett körül bennünket a fogyasztói társadalom. A falusi ember úgy oldott meg mindent, ahogyan tudott.  Nem volt járóka, gyerekkomp, nem volt hordozókendő. Volt viszont a kati. Ismered a mondást: Áll, mint gyerek a katiban? Természetesen nem Katira… Tovább »

A blogot kb. öt éve írom, s azért kezdtem el, hogy az életmódváltásomról, az új életem felépítéséről beszámoljak. Immár gyerekek nélkül, hisz mindhárom gyerekem kirepült, hárman három országban élnek.  A címe csak úgy beúszott a fejembe, de azt gondolom, találó. Annál is inkább, mert ha már kiröppennek a gyerekeink, sokszor elkövetjük a hibát, hogy várjuk… Tovább »

Nézem a Csernobil filmet a HBO GO-n, s felidéződnek azok a napok…….. Én egy debreceni középiskolában tanítottam, s még divatban volt a május elsejei felvonulás. Természetesen ebben az évben is…..Közben 4 nappal az előtt már megtörtént a végzetes atomrobbanás Csernobilban. Hallgatom a film mondatait: “Nincs szükségem önre – mondja a politikus a tudósnak- már tudom,… Tovább »

Édesanyám….jóságos, szíve tele volt mindig végtelen szeretettel.  Vajon mennyi boldogság jutott neki?  Sokat dolgozott a ház körül, két nagy kertet művelt, megtermelve a családnak az élelmiszert. Állatokat tartott, hogy hús is jusson, ha kellett, napszámba járt. Ellátta a nagymamát, aki egész életében betegségtudatban élet, s nem nagyon segített Édesanyánknak.  Reggeltől estig dolgozott. Csak ritkán láttam… Tovább »

37 éve történt… Reggel bementem a kórházba, már az éjszakám sem volt felhőtlen, éreztem, hogy történik valami. Változik a testem, készülődik benne valami.  Persze az orvos azt mondta, ezek csak jósló fájások, nem lesz itt gyerek egy héten belül. Nos, nem lett igaza.  Munka után bejött a férjem, ültünk  a kórház udvarán, isteni meleg idő… Tovább »