Mit tehetnék érted?

El tudsz képzelni egy világot, ahol egy idegen  odamegy hozzád, s azt kérdezi:  Mit tehetnék érted?

Nézzük csak:   te egy  csinos 30-as csaj vagy, darázsderékkel, a defektes autód mellett állsz, s elhajt melletted egy Mazda sportkocsi. Lassít, s kihajol belőle egy kisportolt, még jó karban lévő negyven fele közeledő pasi, s megkérdezi: Mit tehetnék érted?

Na jó, ezt azt gondolom, el tudod képzelni.

Játsszunk hát   tovább: fiatal srác vagy, bringával, szuper bringás cuccban, a csúcs biciklidet bütykölöd, s egy másik bringás  elhajt melletted a szintén csúcsszuper bringáján, s megfordulva megkérdezi : Mit tehetnék érted?

Vagy játsszuk azt, hogy már nem vagy olyan fiatal, már ötvenes vagy, a derekad is vastagabb, mint a darazsaké….defekt, közeledő Mazda sportkocsi.  Ha szerencséd van, anyukájára emlékezteted, s megkérdezi:  Mit segíthetek?  –  Mondom, ha szerencséd van..

Ha anyukája nem jár autóval, akkor könnyen lehet, hogy indexel, s kikerül, anélkül, hogy lassítani. Hogy mit gondol közben, azt ne is képzeld el .

S mi van, ha ő húsz sincs, te ballagsz az utadon, ami hatvan fele visz már, s egyszerre értek az ajtóhoz? Te kinyitod, ő besétál…

S te megkérdezed tőle: Tehetek még valamit önért fiatalember?

Ő megáll, meghökken, próbálja megérteni, mi is történt. Miért szólította meg ez az öregasszony? Aztán leesik neki…Te próbálsz mosolyogni. Nem könnyű az indulataidat elfojtani, de megteszed, mert akarsz tenni érte valamit. S a világért is, amiből rohamos ütemben veszik ki az udvariasság.

Így hát mosolyogsz, nem kiabálsz, s megkéred, ne hagyjátok kiveszni a világból az udvariasságot. Mosolyogva kéred, segítsen ebben, s figyeljen a környezetében levő emberekre.  Ha visszamosolyog, nincs veszve minden.

Pár hónapja fiatalokkal beszélgettem az udvariasságról. Jöttem a klasszikus helyzetekkel: pl. fiú előreengedi a lányt az ajtóban.

Ekkor mesélte el a társaságban levő fiúk közül az egyik, hogy ő ezt szokta tenni, de erről a lányok leszoktatták. Az egyikük az egyik alkalommal ráripakodott, amikor udvarias volt vele:   –  “Mi van, akarsz tőlem valamit? ”

Lehet, hogy az udvariasság igénye is kiveszőben van?  Lehet, hogy csak bennünket, hatvan fele poroszkálókat  zavar, ha előre kell engedni 20 éves fiúkat az ajtóban?

Játsszunk tovább.

Játsszuk azt, hogy ez csak játék, csak mese, s a valóság ettől nagyon messze van!

Játsszuk az udvarias életünket.