Bloggerképző 4. nap: Az ország, ahol élek.
Mit is írhatnék a hazámról, hogy ne legyen fenkölt, hogy hiteles legyen és hogy átjöjjön, mennyire szeretem ezt a tájat?
Hát lássuk:
Igazi nagy költöző vagyok, 31-szer költöztem ….
Felnőttem egy kis faluban, ahol mindenki mindenkit ismert, Komárom megyében, de Győrhöz is közel. Varázslatos gyerekkorom volt. A faluban mindenki azonos színvonalon élt, nem voltak nagy különbségek az emberek anyagi helyzete közt. Jó iskola volt, hisz játékaink nem nagyon voltak, de fejlődött a fantáziánk – ami később nagyon sokszor a javamra vált.
Imádtam olvasni, imádtam a Bakonyérben fürdeni. Kertünk végében lakott Magdus néni, aki mindig összeszedte az utcáról a gyerekeket és kivitt bennünket a Bakonyér partjára. Nagyon tiszta volt a vize, nyugodtan belemehettünk.
Az iskola egy volt a sok falusi iskola körül, de én nagyon igyekeztem s kitűnő tanuló voltam végig.
Középiskolámat Győrben végeztem, s aztán Pécsre költöztem, a közgazdasági egyetem miatt .
Pécset azóta is nagyon szeretem, a Mecsek útjait, a Tettyét, Vasast, ahol először laktam a kollégiumban.
Hamar férjhez mentem, s egy varázslatos faluban találtam magam, a Zengő lábánál. Pécsvárad azóta város, s én rég nem jártam arra, de megmelegszik a szívem, ha eszembe jut.
A vár mellett laktunk, a templom oldalában. A táj , a Zengő, a Dombay tó felejthetetlen emlékek maradtak.
Következett Debrecen – egy más világ, sokkal nyitottabb emberekkel. Hét évet éltünk itt, s bejártuk az egész környéket. Az Alföld, a Hortobágy, a Kilenc lyukú híd ,- s az, hogy kicsik voltak a lányok – , felejthetetlenné tették ezt az időszakot, ezeket az éveket.
A következő időszak elhozta Sopront, egy olyan időszakban, amikor megnyílt a határ. Pont a Páneurópai Picnic napján költöztünk a városba.
A határ megnyitásával akárhányszor kimehettünk Ausztriába, s feltárult egy világ, ami sokkal gazdagabb volt. Mi azonban hittük, hogy hamarosan mi is ezen a színvonalon fogunk élni.
A Sopronba költözés persze a házasságunkat nem mentette meg, Elváltunk. Nekem jött egy új szerelem….újra költözés, először albérletbe, majd saját lakásba. Megszületett a fiam, s három gyerekes anyuka lettem.
Persze a boldogság hamar véget ért…….s én egyedül nevelhettem fel a fiamat.
Sopront azonban nagyon szerettem.
Egészen tavalyelőttig. Akkorra a népessége már elérte – a rossz nyelvek szerint – a 120 ezret, az 55 ezer helyett. Minden esetre a városban sem közlekedni, sem parkolni nem lehetett. A soproni erdők azonban sok mindenért kárpótoltak. Sokat barangoltam egyedül ezekben az erdőkben. Hatalmas túrákat tettem, s olyan varázslatos helyeket fedeztem fel, amikről csak kevesen tudnak.
Közben a fiam Angliába költözött, a középsőm meg hazajött Angliából és Ausztriába költöztek.
Egy évre én is kimentem, persze csak Mörbischig jutottam, de ajándék volt ez az egy év.
Ebben az életemben sokat sportoltam, minden nap kerékpároztam, imádtam felfedezni új tájakat.
Egy év múlva költöztem vissza Sopronba.
Ma Győrben élek, közel a nővéremékhez, a lányaihoz, de sajnos messze az unokáktól.
Most is imádom a kalandozást, megnézek egy-egy falut a környéken, ellátogatok Pannonhalmára, s imádom a folyókat.
Szóval szeretem és ismerem a hazámat. Mindkét férjemmel sokat kirándultunk, megismertük a hazánkat.
Ennek örülök, mert melegség árad bennem szét, amikor hazaérek. Szinte minden megyében vannak barátaim, s ez jó .
Bármerre megyek, mindenhol otthon vagyok, hisz ez az én hazám.
Te is ismered a hazádat? Vagy az országot, ahol épp laksz?
Szeretettel gondolok Rátok: Kaufman Ili
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: