EME kalandja a Vitéz Deli Legényekkel…..

Csak állt a hülye gondolatai sötét tócsájában, s abszurd módon az jutott eszébe, –  az ilyen helyzetekre mondják, hogy nem kap szikrát.

Körbenézett, s azt látta, hogy mindenki más is csak áll, s némán,  bambán bámul maga elé.

Átlagos reggelnek indult, Barátunk – nevezzük nemes egyszerűséggel csak EME-nek  Egy Magyar Embernek – kerékpárral vágott neki az útnak a munkahelyéig, ahogyan szokta,  minden más napon is. Ismerte a szökdöső utakat, tudta, hol lehet kikerülni a forgalmas pontokat, s hol muszáj a legforgalmasabb utat választani. Ilyen volt a híd is. Át kellett kelnie a folyón, s erre persze a híd a legalkalmasabb. Sajnos elég nehéz volt ide kerékpárutat tervezni, van benne derékszögű kanyar, s van, hogy egy kanyarból kell kibukkanni, nem sejtve, mi lesz a kanyar után.

Nehéz szakasz ez, nagyon kell figyelni.  Ezt tette  Barátunk, EME is – ezerrel figyelte az utat, ne sodródjon ki a kerékpárútról. Jött a 90 fokos kanyar, simán sikerült bevenni, s utána haladt tovább.

Igen, de ami a kibukkanó kanyarban fogadta, arra nem számított. 5 – nem ezen a nyáron barnult – fiatal – nevezzük őket nemes egyszerűséggel csak Vitéz Deli Legényeknek  –  lefoglalta az egész járdát és a kerékpárutat, teljes szélességében. Kerülni nem lehetett, magas padka volt a másik oldalon. Egy gyenge próbálkozás a csengő használatára, de 3 másodperc sem telt el, s ott volt az öt Deli Legény, esze ágában nem volt félreállni. Leugrani a kerékpárról már nem volt idő, kitette a könyökét, hogy valahogyan helyet csináljon magának. Ez nagy hibának bizonyult, mert hozzáért a szélen haladó Vitézhez, aki erre persze félreugrott, de csak most fordult a történet horrorba .

Vitéz Deli Legényekben fel sem merült, hogy a hibát ők követték el……

Ketten azonnal a Barátunk, EME  után eredtek, – nevezzük őket csak nemes egyszerűséggel VDL I-nek és VDL II-nek . VDL I.  elkapta a kerékpár kormányát, megállásra kényszerítve Barátunkat, EME-t,  s a képébe üvöltve, hogy fizetnie kell, mert eltörte  VDL II. lábát. A helyzet komikus volt, hisz alig ért hozzá, majdnem el is nevette magát, de csak egy nemet mondott. Ekkor ért oda VDL II. , aki ekkor már őrjöngött. Vérbe forgó szemekkel, teli torokból üvöltve, ahogy egy Vitéz Deli Legényhez illik, –  gyilkosságot emlegetve, amit ő fog elkövetni. A  többi általa használt szó nem tűr nyomdafestéket. Vérbe forgó szemekkel köpte le Barátunkat, aki el sem hitte, hogy ez vele történik.  Az egész utca – a túloldalon dolgozó férfiak, a biztonsági őr cég előtt ácsorgó, cigarettázó dolgozók, mindenki az utcai jelenetet nézte, de mindenki NÉMA és MOZDULATLAN  maradt. Közben VDL I-nek  megjött az esze, mert lefogta a másik Deli Legényt, ami nem kis  erőfeszítésébe került. Az egész jelenet 2 percnél nem tartott tovább, Barátunk  EME nem is tudott igazából észhez térni, csak annyit mondott, – amikor megölésével fenyegették, hogy rendben, tedd meg. Nem is értette később, hogy tudott ilyen nyugodt maradni. Persze beérve a munkahelyére, azért már ugrált a gyomra rendesen. Leginkább a TEHETETLENSÉGTŐL,  a NÉMASÁGTÓL és a MOZDULATLANSÁGTÓL.

Ez a hazája –  jutott eszébe, s kicsit keserű lett a szája íze. Még elgondolkozott, ne menjen-e be a rendőrségre, de végül elvetette a gondolatot. Nem hitte, hogy lenne bármi értelme.