1. Sokkal többször mondanám Édesanyámnak, mennyire szeretem!
Csodás gyerekkorom volt, családunkban áramlott a szeretet. Körülvett bennünket, biztonságot adott, de beszélni nem szoktunk róla. Nem használtuk a szót: szeretlek. Minden évben kötelezően elkészítettük technika órán az anyák napi piros papírszivet. Fehér fonallal, pelenkaöltéssel körbe varrtuk – hogy a varrástudásunkat is megmutassuk anyukánknak. Ákombákom betűinkkel ráírtuk: Édesanyám szeretlek! – zavartan átadtuk, de soha nem mondtuk egymásnak: szeretlek.
2. Többször bemennék a konyhába, megtanulnék édesanyámtól főzni, megtanulnám, mi az, hogy “gondolomformán”. Igy egész biztosan elkészíthetném gyerekkorom isteni finom ételeit. ( Vagy nem? Nem tudom – hisz ő a szívét is beletette ezekbe az ételekbe….)
3. Sokat olvastam, de még annál is többet olvasnék. Kiolvastam kicsi falum könyvtárának összes könyvét – de ha újrakezdhetném, sokkal jobban megválogatnám a könyveket. Kevesebb pöttyös és csíkos könyv, több útleírás. S elhinném, hogy ezek a távoli helyek várják, hogy meglátogassam őket!
4. Megtanulnék angolul már gyerekként. Készülnék tudatosan a világ másik részének a megismerésére.
5. Megtanulnék németül is, már középiskolásan – elhinném, hogy ahány nyelven beszélek, annyi ember vagyok. Mert megérteni a világ többi emberét – azt jelenti, hogy elfogadóbb tudsz lenni velük. A tolerancia pedig mindig jól jön – családban is, s a világban is. ( Manapság meg különösen )
6. Mernék menni az álmaim után – mert már gyerekként mernék hinni bennük! S mernék hinni magamban!Már gyerekként elhinném, hogy bármi lehetek az életben, ha nagyon akarom, s hajlandó vagyok küzdeni érte. Igy nem “öreg fejjel” indulnék az álmok után, egy kötelességben leélt élettel a hátam mögött – hanem fiatalon megkeresném a saját utamat.
7. Megtanulnék zenélni – mondjuk zongorázni – s persze énekelni is, hogy bátran, kiengedett hanggal énekeljek a fürdőszoba ajtón kívül is, hisz énekelni nagyon jó!
8. Naplót írnék, hogy semmi ne merüljön feledésbe, ami az életemet szebbé tette. Nem hinném azt, hogy mindig fogok emlékezni, de tudnám azt, hogy a jó dolgokat mindig érdemes tovább vinni magunkkal.
9. Elmennék, hogy visszatérhessek. Elmennék, hogy eltávolodjak, hogy aztán visszatérve tisztábban lássak.
10. Sokat kérdeznék a nagyszüleimtől, figyelnék a tanácsaikra, hagynám, hogy meséljenek. Feltenném a kérdéseimet, s meghallgatnám a válaszaikat. Tanulnék tőlük. Tudtak küzdeni, túlélni, tudtak örülni az egyszerű dolgoknak. Nem stresszeltek felesleges dolgokon, mertek boldogok lenni.
Te mit tennél másképpen? – akár mától el is kezdheted! 🙂
A fotókat a google képtárában találtam!
Astrid, igen, így igaz…azért nem volt hiábavaló végiggondolnom ezeket. Kis időutazás is volt a gyerekkoromba. Ezt nagyon élveztem.
Szia! Nagyon szépen összeszedett gondolat,bólogattam sok helyen, hogy ezen én is vàltoztathatnék.
Viszont ha ezeket nem hiànyolnàd az életedből akkor most nem lennél itt, nem írnál és valaki teljesen más ember lenne belőled!