1.0nemvagyegyedülhttps://nemvagyegyedul.cafeblog.huKaufman Ilihttps://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/author/il/<p>Hiányoznak a gyerekeim is, de már megszoktam, hogy tőlem távol élnek. Bence Angliában, Zsófiék Ausztriában, Lénáék Sopronban. Én meg Győrben.</p> <p>Sajnos azonban az unokák hiánya már nagyon fájó.</p> <p>Teodort és Tilit ebben az évben mindössze egyetlen órára láttam. Lénáéknál voltunk, a kimentünk egy órára.  Karácsonykor voltam náluk kicsit tovább, utána beteg lettem, nem mertem menni, s amikor újra alkalmas volt az időpont, már tombolt a Korona-vírus. Ma örülök annak, hogy volt ez az egy óra.</p> <p>Lili és Mór is nagyon hiányzik. Bár hetente beszélünk, de az ölelésüket semmi nem pótolja.</p> <p>Vágyom utánuk, de menni szerintem még hónapokig nem lehet. </p> <p>Tili most volt fél éves, naponta változik, de csak a messengeren láthatom. Hatalmas szemeivel csak néz rám, s nem volt a karomban hetek óta. Sőt, hónapok óta. </p> <p>Mit hoz a jövő? - mikor lehet újra menni hozzájuk? </p> <p>Egy magymama szeretetét semmi nem pótolja, s ők is meg vannak fosztva most az érintéstől. </p> <p>Hiányoztok Drága Unokáim: Lili, Mór, Teó és Tili........s messze még a találkozás. </p> <p>...és én szomorú vagyok. </p> <p>[gallery size="medium" ids="3179,3197,3180"]</p>richhttps://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2019/08/9F2D601D-C09B-4A27-989C-54CD41CCEF57-150x150.jpeg150150