1.0nemvagyegyedülhttps://nemvagyegyedul.cafeblog.huKaufman Ilihttps://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/author/il/<p>Első emlékem hihetetlenül korai....Állok a katiban. Nemrég tudtam meg, hogy a kati a közepén kivágott, négy lábú szék, amelyet gyerekkoromban arra használtak, hogy beleállítsák az udvaron a kisgyereket,  így nem volt vele gond, nem kellett utána futni, amikor senki nem ért rá a gyerekkel foglalkozni . Szóval állok a katiban és bőgök, hogy vegyen már ki valaki. </p> <p> </p> <p><a href="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/kati-1.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-2805" src="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/kati-1.jpg" alt="" width="566" height="336" /></a></p> <p style="text-align: center"><em>A képen nem én vagyok, csak illusztráció. Gyerekkoromban nagyon ritkán készült rólam kép. </em></p> <p style="text-align: center"><em>Na meg kutyánk sem volt soha. </em></p> <p>Persze senki nem ér rá, így én csak állok a katiban és bőgök. </p> <p>Később azért bőgtem, mert iskolába szerettem volna már menni, de még nem volt ott az ideje. Nővérem 2 évvel korábban mehetett, pedig egy fél fejjel alacsonyabb volt, mint én :-( . Ez nagyon rosszul esett nekem, így minden nap, amikor ő elment suliba, én ordítottam egy sort. Édesanyám persze már unta, s kizavart az udvarra. Emlékszem, állok az ajtó előtt és bőgök. <br />Türelmetlen tudásvágy volt bennem - s nem maradt más választásom, minden nap odaültem a nővérem mellé, amikor leckét írt, így tanultam meg 5 és fél  évesen olvasni. </p> <p>Aztán eljött az én időm is az iskolában. Kis falusi iskolába jártam, s minden napját imádtam. Nem volt szenvedés egy pillanatig sem. 7 évesen elkezdtem tanulni, s azóta sem hagytam abba. A tudásvágy semmivel nem kisebb bennem, mint 5 évesen volt, de ma már  másképp látom a világot. Nem akarok benne mindent megérteni. </p> <p><a href="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/drop-3698073_1280.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-2806" src="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/drop-3698073_1280-600x330.jpg" alt="" width="600" height="330" /></a></p> <p>Gyorsan múltak az évek. </p> <p>Gyönyörű fiatal nő lett belőlem - persze én minderről semmit nem tudtam akkor. El sem hittem volna, ha mondja valaki. </p> <p>Közben múltak az évek, gyűltek a ráncok és én dolgoztam, neveltem a gyerekeket és feltétel nélkül szerettem őket.</p> <p>Hárman voltak, mindegyik külön egyéniség, mindegyik az én húsom és vérem, s nagyon szeretem őket. </p> <p>Az évek pedig kitartóan múltak....</p> <p>A gyerekek kiröppentek...Léna, aztán Zsófi, végül Bence is.  <br />Volt aki messzebb repült, aztán közelebb ...Van aki most is messze él, de az én húsom és vérem mindegyik. Láthatatlan kötelék van köztünk, melyet sem az idő, sem a távolság nem szakíthat el. </p> <p><a href="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/daisy-1403041__340.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-2807" src="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/daisy-1403041__340.jpg" alt="" width="510" height="340" /></a></p> <p style="text-align: center"><em><strong>A szeretethez nem kellenek szavak,  sem fizikai jelenlét </strong>. </em></p> <p style="text-align: center"><em>Érzem és érzik ők is...</em></p> <p>Elszálltak az évek, volt köztük könnyebb és nehezebb, de mindegyik az én életem része volt. Mindegyik tanított valamit. <br />Megbecsülni a jót, meglátni a szépet, megélni az örömöt, szeretni magamat, a természetet, tenni a családért, ha arra van szükség, de nem telepedni rájuk, élni a saját életemet. </p> <p>Hat évtized telt el az életemből. </p> <p>Csak közhelyek jutnak eszembe - gyorsan eltelt ez a 60 év. Meg kell becsülni minden napot, s meg kell keresni minden napban az örömet. El kell fogadni az évek múlását. Meg kell élni a szépségét. </p> <p>Mire az ember hatvan éves, a közhelyek megtelnek tartalommal. </p> <p><em>Jó lenne a gyerekeimet megkímélni az élet nehézségeitől, de nem lehet. A saját útjukat kell járni nekik is, s nekem csak akkor van szerepen ebben, ha tanácsot kérnek, vagy segítséget. </em></p> <p><em><strong>Müller Péter szavai jutnak eszembe: </strong></em></p> <p><em><strong>“Ne feledd soha: az élet játék.</strong></em><br /><em><strong>Nemcsak elkeseredett küzdelem és harc – hanem játék. Játék, hogy születünk, játékból</strong></em><br /><em><strong>tanulunk állni, járni, és fölállni újra és újra, ha fenékre huppanunk.</strong></em><br /><em><strong>Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s</strong></em><br /><em><strong>őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket.</strong></em><br /><em><strong>Kevesen tudják ezt a titkot.</strong></em><br /><em><strong>Abban a hiszemben élnek, hogy a föld siralomvölgy, és szorgalmi feladat élni rajta:</strong></em><br /><em><strong>szenvedés, könny és reménytelenség.</strong></em><br /><em><strong>Ez igaz, de csak akkor, ha tudod, hogy a világ ugyanakkor színház is, ahol az ember</strong></em><br /><em><strong>nemcsak éli, de játssza is a szerepét – lazán, vidáman, gyermeki szívvel.</strong></em><br /><em><strong>Ha szerelmes vagy, mondd: most azt játszom, hogy szerelmes vagyok.</strong></em><br /><em><strong>Ha elhagynak, mondd: most azt játszom, hogy elhagyott vagyok.</strong></em><br /><em><strong>Ha beteg vagy, mondd: most azt játszom, hogy beteg vagyok.</strong></em><br /><em><strong>Ne félj játszani! Mély igazság van emögött: akire azt mondod, hogy “én” – az csak egy</strong></em><br /><em><strong>földi szereped. Voltál már embrió, baba, gyerek, felnőtt, s leszel talán öreg is, és a játék</strong></em><br /><em><strong>végén itt hagyod a jelmezedet, a maszkodat, és mész tovább, új játékok, új szerepek felé.</strong></em></p> <p><em><strong>Soha nem játszottak el egy szép zongoraversenyt görcsös ujjakkal és nagy akarással, és</strong></em><br /><em><strong>soha nem írtak még szép verset kedvetlen, játéktalan lélekkel. Kell az öröm! Kell a</strong></em><br /><em><strong>játékos öröm ahhoz, hogy valami szép, szabad és élvezetes legyen.</strong></em><br /><em><strong>Ne feledd: az életed is egy Mű, amit csakis játékos lélekkel tudsz megalkotni – derűvel.</strong></em><br /><em><strong>Előtte megjárhatod a poklokat, “melózhatsz” sokat keservesen, fulladozhatsz is – de a</strong></em><br /><em><strong>végén bukkanj fel az árból, és nevess az egészen. A Lélek, aki halhatatlan, vidám benned</strong></em><br /><em><strong>és derűs. Öröm nélkül nem érdemes csinálni semmit.”</strong></em></p> <p><em><strong>Kívánom, hogy hidd, tudd és merd így élni az életedet! </strong></em></p> <p><em><strong>Tudjátok, mit szoktam mondani: az élet egy nagy kaland :-) </strong></em></p> <p> </p> <p style="text-align: center"><em><strong><a href="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/bag-gypsofilia-seeds-1716655_1280.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-2808" src="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/bag-gypsofilia-seeds-1716655_1280-600x327.jpg" alt="" width="600" height="327" /></a></strong></em></p> <p style="text-align: center"><em><strong> Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárulás volt ehhez a fantasztikus születésnaphoz! </strong></em></p> <p> </p> <p> </p>richhttps://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/10/bag-gypsofilia-seeds-1716655_1280-150x150.jpg150150