1.0nemvagyegyedülhttps://nemvagyegyedul.cafeblog.huKaufman Ilihttps://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/author/il/<p>Már napok óta pakolok. </p> <p>Nem könnyű, ismét doboz hegyek, a dolgaim osztályozása, selejtezés. Azt hittem, nincs is ebben a lakásban sok cuccom, de a pakolás megcáfolta ezt. </p> <p><a href="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/01/Sopron-895x402.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-2703" src="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/01/Sopron-895x402-600x269.jpg" alt="" width="600" height="269" /></a></p> <p>Közben búcsúzom a várostól. 29 évet éltem itt. Mozgalmas 29 év volt. </p> <p>Fiatal voltam, s elszánt, amikor ide költöztem. Ebben a városban éltem meg életem legszebb és legborzalmasabb időszakát is. Magánéletem, s szakmai karrierem is hatalmas amplitúdón mozgott. Volt benne nagy siker, s volt benne kudarc is. Volt sok-sok tanulás.</p> <p>Kevés embernek fogok hiányozni, s kevés ember fog velem jönni a szívemben. </p> <p>Vonhatnék mérleget, de nem teszem. Nem teszem, mert a kudarcokból sokat tanultam, a sikerek elmúltak, s úgyis csak a mai nap számít. </p> <p>Hallom, ahogy kérdezed, van-e bánat a szívemben? </p> <p>Igen, őszinte leszek. Van. </p> <p>Ebben a városban él két unokám, a lányom, és a férje, néhány barát, közte a legjobb is, aki szinte már a testvérem. Itt él pár ember, akire mindig számíthattam. Hálásan gondolok rájuk, de lépnem kell tovább. Várnak a feladataim, amiket ebben a pár hétben nagyon megszerettem.</p> <p>Várnak a kalandok, újra indul a túra, a kerékpározás, amikre az elmúlt hetekben nem fordítottam nagy figyelmet.</p> <p>Más dolgom volt.</p> <p>Nagy ívet írt le az életem, s mintha most visszakanyarodna a kiinduló pontjához. </p> <p>Szeretem a várost, ahova költözöm..de szeretem az egész országot, amelynek már olyan sok részén laktam. </p> <p>Ismerem a tájait, ismerem az útjait, a városait. Otthon vagyok, s ezt mostanában nagyon tudom értékelni.</p> <p> Sopronba mindig hazajövök majd, életem legnagyobb részét itt éltem le. </p> <p>Örülök, hogy itt maradt a kezem nyoma a városban, s talán sok volt tanítványom lelkében is tudtam valami nyomot hagyni. </p> <p>Találkoztam hitvány emberekkel is, ért sok csalódás, de ez is tanulás volt, az életem része. Mára sikerült mindenkinek megbocsájtanom, a bosszúállás pedig nem hoz lázba. Nem az én dolgom, hiszek az univerzum törvényeiben.</p> <p>Viszem magammal a szép emlékeket, az erdő illatát, a  az ismerős utcákat, unokáim mosolyát, ölelését. </p> <p>Itt hagyom a rossz emlékeket, nincs rájuk már szükségem. </p> <p>Mindig tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, amikor elindulok reggel, s nem jövök estefele a lemenő nappal szembe autózva . </p> <p>Ennyi volt. Nem telt ki a 30. évem itt,  "gyütmentként"  egy városban, ahol az itt születettek mindig különlegesnek gondolták magukat. Hogy miért is? </p> <p>Nem sikerült ennek titkát megfejtenem, de már rég nem fáradtam ezzel.</p> <p>Örültem amikor 29 éve megláttam a várost a teherautó üléséről, örültem sok mindennek, amikor itt laktam, s örülök, hogy indulhatok tovább.</p> <p>Elengedtem, amit el kellett. </p> <p>Most már mosolygok.</p> <p>Jók legyetek, de ne feledkezzetek meg a kalandokról sem,  azok adják az élet sava-borsát! </p> <p>Köszönöm, ha bármikor kaptam Tőled bármit. </p> <p>[gallery ids="2705,2706,2704"]</p> <p>[gallery ids="2711,2712,2709"]</p> <p>[gallery ids="2710,2708,2707"]</p> <p><a href="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2017/11/smiley-2055621_960_720.png"><img class="aligncenter size-large wp-image-2646" src="https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2017/11/smiley-2055621_960_720-600x450.png" alt="" width="600" height="450" /></a></p> <p style="text-align: center"><em><strong>Visz lát Sopron !</strong></em></p> <p> </p> <p> </p>richhttps://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2018/01/kep2-150x150.jpg150150