<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>nemvagyegyedül</provider_name><provider_url>https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kaufman Ili</author_name><author_url>https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/author/il/</author_url><title>Végre egy szabadnap!</title><html>&lt;p&gt;...nincs dobozcipelés, nincs cuccolás, nincs takarítás, csak felhőtlen boldogság, pihenés, finom ebéd és az unokák, és gyerekeim mosolya! Imádtam ezt a napot! ( Csak Bence hiányzott!). Sok hete álmodoztam már egyetlen pihenőnapról, s ma engedélyeztem magamnak egyet :-) Szerencsére mindkét lányom ráért, s azonnal partnerek voltak abban, hogy töltsük ezt a napot együtt, nálam, az új otthonomban. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tehát bázis a mama - találkozás Mörbischen a templomnál. Léna a gyerekekkel Sopronból érkezett, Zsófi Neusiedl am See-ből. A mama - én -  félúton, finom ebéddel várta őket. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csak ültem, s -   ismét - néztem a gyerekeimet, az unokáimat. Néztem, ahogy mesélnek egymásnak a mindennapjaikról, a terveikről, Zsófi közelgő esküvőjéről. Lili pedig birtokba vette az összes érdekes tárgyat, amit csak talált: a kisszéket, ami az asztal volt, a porrongyokat, melyek ágyul szolgáltak, s boldogan játszott a magával hozott pónikkal. Ebéd után aztán , hideg ide vagy oda, elmentünk &quot;kalandozni&quot; a vízpartra, onnan pedig a közeli játszótérre. Léna Mórral otthon maradt, hisz Mór alvásideje volt, a babakocsi meg már nem fért be az autóba. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tanulság: kell a mamához is egy babakocsi! &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pár fotó: &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;[gallery size=&quot;medium&quot; ids=&quot;1852,1853,1854,1856,1857,1858&quot;]&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A Fertő varázsaltosan szép volt, s bár kihalt volt a part, s a vízi színpad környéke,  a szél is hidegen fújt, mi azért kinéztük a helyet, ahova nyáron majd terítjük a törölközőnket. Nehéz volt ma hinni a nyárban, de mi azért elképzeltük az életet a forró napsütésben, s tudtuk, imádni fogjuk a strandot nyáron. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Lili persze türelmetlenül várta, hogy érjünk már a játszótérre, mintha csak sejtette volna, hogy egy jó kis játszótér várja a mamaháztól alig pár 10 méterre. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nem is akart hazaindulni, kiélvezte a rohangálási lehetőség minden pillanatát. Mór közben otthon aludt,  nem is sejtve, hogy nyáron rá is vár egy édes kis babajátszótér a szomszédban.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Lili - önmagát adva - azonnal ismerkedni kezdett az egyetlen kislánnyal, aki szintén a játszótéren volt.  &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;-Ich bin Lili vagyok! - mondta nagy lelkesen.  Semmi szemérmesség, félelem nem volt benne, bátran szólalt meg egy nyelven, melyen  2 szót sem tud.....Tanulhatunk tőle!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A kislány persze csak mosolygott, de amikor haza indultunk, azért kaptunk egy integetést.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Boldog nap volt!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Holnap ismét jöhet egy tanulással töltött hétvége: a Testszerviz tanácsadás második két képzési napja. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Indulok is aludni, hisz Mörbischből kell elérnem a 6 óra nyolc perces soproni IC-t... :-( &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;[gallery size=&quot;medium&quot; ids=&quot;1862,1860,1863&quot;]&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://nemvagyegyedul.cafeblog.hu/files/2016/02/12662534_10204089845565397_3074716398783080129_n-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>