Nehéz év volt….de hálás vagyok, hogy véget ért az iskolai tanításom, nem voltam az utamon.
Hogy mi az utam? – a kezeléseim, a gyógygombák. Mai fejemmel orvos lettem volna, ha van bátorságom hozzá. Persze annakidején a Közgazdasági Szakközépből már csak közgazdász pályára lehetett menni.
Kicsit visszavonultam mostanában. Elmélkedem, merre tovább. Még van 3 évem a nyugdíjig.
Leállt a pajzsmirigyem, híztam 30 kilogrammot, s ráment a szívemre is. Ez van, próbálom alternatív úton beindítani. Tavasszal meg le kell fogynom, mind a 30 kg-ot.
Bencét nem láttam 1,5 éve. Hiányzik!
Zsófikámékhoz lehetett menni Ausztriába, de most nem lehet. Ők is hiányoznak. Főleg az unokák.
Szerencsére van Sopronban is két unokám, ők kielégítik a nagymamaságomat.
Sok időt töltök velük, szerencsére gyakran be vagyok fogva, mint nagymama. Ez jut nekünk ebben a korban.
Néhéz év volt, meghalt egy unokabályám koronavírusban. A temetésére sem tudtam elmenni.
Világjárványt élünk.
Maszkban telt az egész évünk.
Remélem, hamarosan vége lesz a járványnak, s megy minden a normális kerékvágásban tovább.
Hálás vagyok, a tanításokért.
Hálás vagyok az okulásokért.
Hálás vagyok Mindenért, ami történt 2020-ban, mert megtanította a befele fordulást, s hogy az egészségnél semmi nem fontosabb.
Egészségesen kell táplálkozni, mozogni kell, s hinni abban, hogy ez jó. Na és az életszemléletünkön kell változtatni, mert az kapjuk, amire számítunk.
Boldog új évet kívánok Minden olvasómnak, Barátomnak, Ismerősömnek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: