Szegények voltunk…
Néha szeptemberben megkaptuk a karácsonyi ajándékot. A télikabátot.
De boldog karácsonyok voltak. Összejött a család – nálunk- s vidámak voltunk. A felnőttek kártyáztak, a gyerekek együtt játszottak.
Mindig volt fánk, rajta alma, dió, aranyra festve. Meg szaloncukor. Meg habkarika. Édesapám mesterien bírta úgy visszacsomagolni a papírt, hogy úgy tűnjön, van benne valami. Nagyon szerette a szaloncukorot.
Mindig vágtunk egy disznót karácsonyra. Volt kocsonya, sült hús, rántott hús, húsleves, rizs és sült kumpli. Zsírban sült.
Gyerek voltam, s nagyon boldog.
Szerettem ezeketet az ünnepeket.
Nem volt járvány, nem volt maszk.
Csak boldogok voltunk.
Mindig ugyanazon az asztalon állt a fa. A kerek asztalon, néha volt alatta valami néha nem.
5-en éltünk egy fizetésből, de a faluban mindenki szegény volt. Másnak sem volt több, mint nekünk.
..és mégis boldogok voltunk.
Más idők jártak. ..és mégis boldogok voltunk. Ehhez nem kellettek tárgyak, csak az együtt töltött idő.
Szüleim 21 éve elmentek, abba a másik világba…. 3 hónap alatt lett oda minden.
Remélem együtt vannak, valahol egy másik világban.
A kép illusztráció, nem a mi lakásunkban van.
Fotó: google
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: