Drágám, most arról írok, mit jelentettél nekem….
Alig keztem dolgozni a Pécsi MÁV-nál, amikor megkerestem az orvosomat, hisz kórházba kellett volna mennem – de ő közölte velem, hogy gyermeket várok.
Boldogságom határtalan volt. Persze nehéz idők jöttek Nekem is és Neked is. Elköltöztünk Debrencenbe, albérletbe, s mennem kellett dolgozni. Te 3 hónaposan bölcsődés lettél- ezt persze később nagyon megbántam, mert rájöttem, egy gyereknek az anya mellett van a helye, nem a bölcsődében, de más idők jártak.
Persze sok napot nem töltöttél ott, hisz állandóan beteg voltál, szeptembertől januárig minden héten orvosnál voltunk, s én otthon voltam veled. – Ez igy volt helyes, hisz egy anya legyen a gyerekével.
3,5 fél évig egyedül voltál, akkor született Zsófika.
Nyaranta elmentetek a két nagymamához nyaralni. Pécsváradra és Banára. S nyilván sok szép emléket őriztek mindkét helyről. – s ez így helyes. Egy nagymama és az unoka kapcsolata különleges.
Ma már mindketten felnőttetek, s mi távol élünk egymástól. Várom, hogy végre nyugdíjas legyek, s többet tudjak nektek segíteni, hisz Te Ausztriában dolgozol, egy órát utazol a munkahelyedre és ugyananyit vissza.
Nagyszerű anya vált belőled, tűrőképességed határtalan, még most a Korona-vírus idején is.
Attilával együtt vagytok 15 éves korotok óta, s ez számomra – két válás után – nagyon szép dolog. Szép család vagytok.
Most nehéz Neked, de meglásd ennek a Korona -vírusos időszaknak is vége lesz hamarosan, és mi újra együtt lehetünk, megölelhetjük egymást.
Drága Kislányom, nagyon sok boldogságot kívánok Neked, most Anyák napján, hisz Te ma születtél. – Édesanyád.
Még ezt küldöm Neked szeretettel
