Léna

Drágám, most arról írok, mit jelentettél nekem….

Alig keztem dolgozni a Pécsi MÁV-nál, amikor megkerestem az orvosomat, hisz kórházba kellett volna mennem – de ő közölte velem, hogy gyermeket várok. 

Boldogságom határtalan volt. Persze nehéz idők jöttek Nekem is és Neked is. Elköltöztünk Debrencenbe, albérletbe, s mennem kellett dolgozni. Te 3 hónaposan bölcsődés lettél-  ezt persze később nagyon megbántam, mert rájöttem, egy gyereknek az anya mellett van a helye, nem a bölcsődében, de más idők jártak.

Persze sok napot nem töltöttél ott, hisz állandóan beteg voltál, szeptembertől januárig minden héten orvosnál voltunk, s én otthon voltam veled. – Ez igy volt helyes, hisz egy anya legyen a gyerekével. 

3,5 fél évig egyedül voltál, akkor született Zsófika. 

Nyaranta elmentetek a két nagymamához nyaralni. Pécsváradra és Banára. S nyilván sok szép emléket őriztek mindkét helyről. – s ez így helyes. Egy nagymama és az unoka kapcsolata különleges. 

Ma már mindketten felnőttetek, s mi távol élünk egymástól. Várom, hogy végre nyugdíjas legyek, s többet tudjak nektek segíteni, hisz Te Ausztriában dolgozol, egy órát utazol a munkahelyedre és ugyananyit vissza. 

Nagyszerű anya vált belőled, tűrőképességed határtalan, még most a Korona-vírus idején is. 

Attilával együtt vagytok 15 éves korotok óta, s ez számomra – két válás után – nagyon szép dolog. Szép család vagytok. 

Most nehéz Neked, de meglásd ennek a Korona -vírusos időszaknak is vége lesz hamarosan, és mi újra együtt lehetünk, megölelhetjük egymást. 

Drága Kislányom, nagyon sok boldogságot kívánok Neked, most Anyák napján, hisz Te ma születtél. – Édesanyád. 

Még ezt küldöm Neked szeretettel