A bloggerképző következő feladata: Home office/ Home school – ahogy én látom.
Március közepén kezdődött…..egyszer csak bezárták az iskolát, s áttértünk az online oktatásra.
Mint mindennek, ennek is vannak előnyei és hátrányai.
Én például 750 oldalt voltam kénytelen elolvasni a gépen, mert a 25 oldalas esettanulmányok a végzősöktől a online érkeztek. Ez persze nem volt könnyű, ráadásul fél-háromnegyed oldalas értékelést is kellett írnom.
Közben persze megy az oktatás is, aminek megint csak vannak haszonélvezői és áldozatai.
Több gyerek is eltűnt, nem küldenek házi feladatot. Erről most értesítjük a szülőt is. Én is a minap kerestem meg az egyik gyerek szülőjét, hogy egyetlen egy házi feladat nem érkezett a diáktól, – ez persze nem könnyű, nagyon észen kell lenni.
Sajnos az idén ballagás sincs, az iskola weboldalán van fent egy film, egy műsor, amit a szülők, hozzátartozók és a diákok is meg tudnak nézni. Ez persze nem az igazi, de ebben a vírusterhes időszakban ez is szép az iskolától.
Megértem a gyerekeket is: úgy elmenni a suliból, hogy nincs ballagás – ez nem könnyű. Mire fognak ők emlékezni? Se szerenád, se ballagás.
Hétfőtől érettségi – nos ez egy másik nagy kihívás az iskolának. 10 gyerek ülhet egy teremben. Rendőrök fogják irányítani a diákokat, ki az első ajtón, ki a hátsó ajtón mehet be.
Persze az jó, hogy nincs szóbeli….de csak a jó diákoknak. Hisz a szóbelin lehetne javítani….de hát ez van, ez egy ilyen év.
Én örülök annak, hogy dolgozhatom, különben már megőrültem volna. ..s persze anyagilag sem bírtam volna sokáig.
Vannak gyerekek, akik eltűnnek a rendszerben…..utolérhetetlenek, nem válaszolnak az emailekre.
Ők a vesztesei ennek az online oktatásnak.
Mert ha személyesne találkozunk, akkor lehetőség lenne a számonkérésnek, igy viszont nem.
Sok diák ugyanolyan rendesen dolgozik, ahogyan az iskolában is.
Mások pedig nem teljesítik a feladataikat.
Ami nekem nem hiányzik:
- a zaj az órán, hisz sok gyerek van, aki nem hagyja dolgozni a többieket, mert nem képes 45 percig csendben maradni.
Ami hiányzik:
- hiányoznak a diákok,
- hiányoznak a beszélgetések a szünetekben,
- hiányoznak a bizalmas történetmegosztások,
- s persze hiányoznak a kollégáűk is.
Azt persze nem lehet tudni, hogy ki milyen forrásokat használ a feladatok megoldására.
Próbálok kreativ feladatokat adni, de ez bizonyos tárgyak vonatkozásában nem könnyű ( pl. számvitel)
Remélem, mihamarabb túl leszünk ezen a kritikus helyzeten.
Mégis azt gondolom, a világ soha többé nem lesz olyan, mint volt….
Én pl. sokkal többet fogom használni az online okatatást, iskolaidőben is.
Szeretettel gondolok Rátok: Kaufman Ili
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: