Lassan olyan a karantén, mint a börtön.
Igyekszem nem menni sehova, itt vagyok a négy fal közt, lassan egy hónapja.
Nehéz volt a tavaszi szünet. Amikor tanítunk, akkor elmennek a napok, de a tavaszi szünet horror nehéz volt.
Igyekeztem eltölteni a napjaimat, de nem volt könnyű. Egyedül élek, néha napokig nem szóltam senkihez. …és mindenen elsírtam magam.
Hiányoztak a gyetrekeim, s az unokáim, hiányzott a család.
Ma már újra suli van, s ez kitölti a napjaimat, de remélem már nem tart sokáig. Vagy mégis?
Persze azt gondolom, még messze nem vagyunk a csúcson.
Tegnap beszéltem Bence élettársával, s azt mondta, Angliában naponta 1000 ember halnak meg. Mi hol vagyunk még ettől?
Hetente egyszer kimerészkedem a boltba…de sietek haza.
Remélem, találkozunk még a gyerekeimmel s az unokáimmal. Ezek persze sötét gondolatok, de …..rossz érzéseim vannak.
Persze még sokáig itthon kell maradnunk.
Kérlek, koronavírus, fejezd be tevékenységedet, mert ez már háború…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: