Hiányoznak a gyerekeim is, de már megszoktam, hogy tőlem távol élnek. Bence Angliában, Zsófiék Ausztriában, Lénáék Sopronban. Én meg Győrben.
Sajnos azonban az unokák hiánya már nagyon fájó.
Teodort és Tilit ebben az évben mindössze egyetlen órára láttam. Lénáéknál voltunk, a kimentünk egy órára. Karácsonykor voltam náluk kicsit tovább, utána beteg lettem, nem mertem menni, s amikor újra alkalmas volt az időpont, már tombolt a Korona-vírus. Ma örülök annak, hogy volt ez az egy óra.
Lili és Mór is nagyon hiányzik. Bár hetente beszélünk, de az ölelésüket semmi nem pótolja.
Vágyom utánuk, de menni szerintem még hónapokig nem lehet.
Tili most volt fél éves, naponta változik, de csak a messengeren láthatom. Hatalmas szemeivel csak néz rám, s nem volt a karomban hetek óta. Sőt, hónapok óta.
Mit hoz a jövő? – mikor lehet újra menni hozzájuk?
Egy magymama szeretetét semmi nem pótolja, s ők is meg vannak fosztva most az érintéstől.
Hiányoztok Drága Unokáim: Lili, Mór, Teó és Tili……..s messze még a találkozás.
…és én szomorú vagyok.