Félév

A jövő hét már a második félév az iskolákban. 

Sokan rettegve várják a bizonyítványt, áldozatai az oktatási rendszerünknek.  

Hiányzik a diákokból a kreativitás, a szókincs, s tanulás képessége. Sok órában ülnek az iskolákban, s utána még hazaviszik a leckét. 

A középiskolákban számtalanszor van nyolcadik órájuk, nem tudják megélni a fiatalságukat. Gyakran bele sem vágnak otthon már a tanulásba. Nagyon sokan dolgoznak, hogy segítsék a család megélhetését. Hát persze, hogy nem szeretnek tanulni, hisz a nagy részüket csak kudarc éri. Kevés a tehetséges tanuló, s persze nagyon sokan nincsenek a helyükön. Nem élvezik a gazdasági tárgyakat, de akkor mit keresnek ebben az iskolában? Nyilván szülői döntés áll a dolgok hátterében. 

Az új oktatási rendszerben, jövő évtől 14 évesen kell eldönteni, mik szeretnének lenni? – de hát olyan éretlenek még 14 évesen! Persze dönt a szülő, praktikus alapon. Aztán vagy bejön, vagy nem. Mi tanárok, pedig küzdünk az iskolába nem illő gyerekekkel. 

Nekem is kellett buktatnom. Figyelmeztetésnek szántam,  a második félévben fokozottan kell figyelnem ezekre a tanulókra. 

Persze 3 egyes után sem jött, hogy ezt vagy azt nem érti. Nem tanulnak meg kiállni magukért. Nyilván a szülőtől várják a megoldást. Persze fogadóórán jön a szülő, s azt gondolja, a gyermeke a többiek miatt nem tud tanulni. Azt el sem tudja képzelni, hogy még füzete sincs, s rendre nem ír le semmit az órán. 

Kevés a kitűnő tanuló, osztályonként 1-2 diák csak.

Kicsit aggódom értük, hogy fogják megállni a helyüket az életben? Nem lesz mindig a szülő ott a háttérben! 

Soknak a hozzáállásával van baj, azt gondolják, nekik minden jár. 

Persze én tudom, hogy mindegyik jó valamiben, csak nincs a helyén.  Sokszor biztatom őket, keressék meg, mit szeretnének csinálni az életben, de azt látom, ehhez ma még kevés az önismeretük. 

S mi küzdünk velük, kitartóan, nem adva fel a reményt, hogy végül a helyükre kerülnek. 

Szeretettel gondolok Rátok! Kaufman Ili