A babonák és én?

Bloggerképző 26. nap: A babonák és én….

Ki kell ábrándítsalak, nem vagyok babonás. Nem hagyom magam ilyen felesleges dolgokkal stresszelni.

Emlékszem, gyerekkoromban, ha jött a kéményseprő, mindig megfogtuk a gombunkat, amit egy ideig nem szabadott elengedni…hogy mikor szabadott, arra már nem emlékszem.

Azt gondolom, aki babonás, azt a félelmei irányítanak, s én ebben nem vagyok partner.

Mert mire is jó a babona? 

Számomra nem más, mint másra hárítani a felelősséget. Nem hiszek a babonákban sem és a szerencsében sem. Ezért nem is lottózom és nem is lottóztam soha.

Magamban hiszek, mindent, amit az életben el akarok érni, azt nekem kell elérnem, nem másnak. Nem mondhatom, hogy pechem volt, vagy szerencsém, hisz a ez másra – valaki egészen másra, valami vak véletlenre hárítaná a felelősséget, de én hiszek abban, hogy a saját életemért én vagyok a felelős. 

Aki babonás, fél a fekete macskától, fél a péntek 13-tól, pedig az is csak olyan nap, mint a többi. S a fekete macska akár még aranyos is lehet. Nem kell rossz képzeteket társítani hozzá.  Mivel is érdemelte ezt ki? 

 Romhányi József vicces versében hűen leírja mindazt, ami ezzel a szerencsétlen babonával kapcsolatos.

Szegény fekete macskák, én akkor is szeretem őket!  Hát nem gyönyörű ez a példány is? 

Vagy a péntek 13, a másik nagy babonaforrás. Péntek és 13 pont olyan nap, mint a többi. Minden csak a hozzáállásunkon múlik. Ha nem foglalkozunk a babonákkal, ez a nap is ugyanúgy eltelik, mint a többi, de ha félünk tőle, a rossz érzések bevonzzák a rossz történéseket. 

Gondold meg hát, nem  kellene leszámolni a babonákkal végre? 

Szeretettel gondolok Rátok: Kaufman Ili