Bloggerképző 23. nap: Hurrá, karácsony..vagy mégsem?
Régi idők karácsonya rémlik fel emlékeimben, olvasva a címet. Régi idők, amikor még mindhárom gyerekem velem élt, s még éltek a szüleim is. A gyerekek kicsik voltak, s varázslatos karácsonyokat éltünk meg együtt.
Most, amikor már egyedül élek, persze, hogy várom a karácsonyt, de már nem úgy, mint régen. Általában valamelyik gyerekemnél töltöm, legtöbbször Lénánál. Ő főzi az ünnepi vacsorát, s ebben már kevés részem van. Nagyon jól főz, de azért mindig a régi karácsonyok után vágyakozom.
Az ajándékok vásárlását már szeptemberben elkezdtem, figyelve, ki minek örülne.
Persze a szentestét mindig végig játszottuk, az éppen kapott játékokkal.
Mindig ünnepi volt az asztal, nagyon szerettem különlegesre teríteni.
A fa pedig mindig a plafonig ért.
Ma már nem állítok ekkora fát, általában elutazom, körbe járom a gyerekeket. Persze Bencét nem, mert sajnos Angliába karácsonykor nagyon drága a repülőjegy.
Évek óta már, hogy valaki csak a messengeren, vagy a skypon van jelen a karácsonyomban, s ez nem az igazi.
Persze ott vannak az unokák, akik sok mindenért kárpótolnak, de azért a régi karácsonyokat nem hozzák vissza. Amikor még nagy családban éltünk…..
Szüleimnél is varázslatos karácsonyok voltak, s ez általában az édesanyámnak volt köszönhető. Ő volt az, aki feldíszítette a karácsonyfát, aki megfőzte az ünnepi vacsorát, aki megvásárolta az ajándékokat. Már 20 éve nincsenek velünk, s azóta, főleg amióta a gyerekek elköltöztek, nem igazi a karácsony.
Azért nagyon örülök, hogy meg tudtam éli azokat a régi ünnepeket. Nem ajándékhalmokkal, de mindig vidáman és boldogan.
Igyekszem magamnak is megadni mindig azt, ami ünnepivé teszi a karácsonyt, de egyedül nem az igazi…….
Élvezzétek az időszakot, amikor még Veletek vannak a gyerekek, s ne hajtsátok túl magatokat, mert nem éri meg. Boldognak és vidámnak kell lenni karácsonykor. Kötelező!
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Szeretettel gondolok Rátok: Kaufman Ili
