Bloggerképző 15. nap: Tanulságos kudarcaim
A téma számomra nagyon elgondolkoztató, hisz évek óta keresem a feladatomat, de mindig azt érzem, nem találtam még meg. Amikor nem vagy az utadon, sokkal több kudarc ér, mint ha az utadat járod. Mélyen irigylem azokat, akik biztosan tudják, hogy ezt vagy azt a dolgot kereték egész életükben.
Nézzük, én hogy állok a kudarcokkal?
Én hálás vagyok a kudarcokért, hisz megerősítések, hogy valamit még meg kell tanulnom az életben, s hogy nem vagyok az utamon.
A kudarc egy lehetőség a tanulásra. Én, ha kudarcot vallok, mindig megkérdezem magamtól, Mit tanít ez nekem? – Persze néha tudom a választ, néha nem. Hiszem, hogy kudarc nélkül siker sincs. A kudarc a viszonyítási pont.
Az én életemben kudarc volt, amikor 1 hónappal a projektzárás előtt az új városvezetés kitett a projektből. Ez az eset megtanította nekem, hogy a politikusok agya másképpen működik, mint az átlagemberé. Azóta nem megyek a politika közelébe sem.
Persze azért a hibáikat látom, s néha beszélek is róla.
Kudarcként éltem meg, amikor a Harmónia Házat bezártam, s újra vissza kellett mennem tanítani.
Sokszor megfogalmaztam, hogy elvetélt közgazdász vagyok, aki leélte az életét egy szakmában, aminek a szépségeit nem tudta felfedezni.
Ha ma választhatnék, orvos lennék, s az alternatív utat választanám. Persze ehhez már 61 évesen késő van, de természetgyógyász még lehetek. ( Tavasszal kezdem a képzést).
Sajnos nem én döntöttem a továbbtanulásom ügyében, hanem a nagybátyám és az édesapám, a fejem felett megállapodtak. Akkor ilyen idők voltak, egy 14 éves gyereknek nem volt beleszólása az életébe. Persze az önbizalomhiányom is közrejátszik, el sem mertem hinni, hogy egy orvosi egyetemen is megállnám a helyemet.
Később persze válthattam volna, de azt gondoltam, már késő. Ma mát tudom, hogy nem volt az. Ez is egy kudarc, aminek a mai napig iszom a levét.
Pont ezért kezdtem bele az alternatív gyógyításnak egy olyan ágába, amivel ártani nem tudok – ezek a gyógygombákkal való megtámogatása az öngyógyító folyamatoknak.
Remélem, most találtam valamit, ahol ki tud teljesedni a tudásom.
Ez az én történetem. Bizonyára Neked is megvan a sajátod. Szívesen meghallgatnám!
Hiszek abban, hogy mindenkinek megvan a saját útja, s akkor sikeres, s akkor dolgozik játszva, ha az útján halad.
Ez életem legnagyobb tanulsága.
Szeretettel gondolok Rád: Kaufman Ili
Kedves Ildi!
Köszönöm, hogy leírtad, eddig úgy éreztem, csak én jártam hasonlóan. A történetemet szívesen megosztanám, de nem nyilvánosan.
egy kortárs