Bloggerképző 14. nap: Egy nap mobiltelefon nélkül
Van egyáltalán élet mobil nélkül?
Hát bevallom, van.
Én többször elfelejtem betenni a táskámba a mobilomat, s csak kicsit hiányzik, hisz olyan sok kommunikációs csatorna van már: a skyp, a Messenger telefon, üzenetet is lehet írni a Messengeren, s ott van még az e-mail is.
Azért bevallom, a gyerekeimnek meg szoktam írni, hogy otthon maradt a telefonom, nem szeretném, ha hiába hívnának, s izgulnának értem.
Persze azt azért látom, hogy vannak nálam sokkal nagyobb telefonfüggők is. Én gyakorlatilag a telefont és a fotó funkciót használom a telefonomról, néha rápillantok a Messengerre, nem jött-e üzenet, s néha szörfözök a facebookon. Na meg néha e-maileket nézek a telefonomon. Főleg akkor, ha más városban vagyok, nem Győrben.
Persze azok, akik játszanak, vagy zenét hallgatnak, sokkal többet használják a telefont, néha még az órámon is. Bár a házirendben benne van, hogy össze kell szedni a telefonokat az óra elején, de néha nincs kedvem harcolni…..Nehezen adják oda, nem érdekli őket a házirend.
Néha azt látom, hogy még az utcán is a mobiljukat bújják, s gyakran veszélyes, ahogy közlekednek. Szinte megszűnik a világ, amikor belefeledkeznek a telefonba.
Készen kapják a válaszokat, s ez vissza fog ütni később, amikor a munkaerőpiac változni fog.
Én első mobilomat 1996-ban vásároltam, hatalmas volt, s Nokia névre hallgatott. Imádtam…Sokáig volt Nokia készülékem.
A telefonpiacon a nagy változás az okos telefonok megjelenésével következett be. Az Applikációk végtelen sora közül nekem is vannak kedvenceim. Pl. a Runtastic, vagy a MOL fejlesztésében megjelent Természetjáró .
Hiszek a mobiltelefonban, jó, hogy a gyerekeket egész nap elérem, hiába laknak hárman három országban, de vigyázok arra, hogy ne legyek függő, hisz ez egy rabság, rossz érzéseket vált ki, ha nincs nálam a telefon.
Ma egy Huawei telefonom van. Sokáig volt Iphonom, de soha sem a legkorszerűbb, mert soha nem voltam hajlandó sokat adni egy készülékért.
Nagyon gyors a technikai fejlődés, ezzel én már nem szeretnék lépést tartani. S Te igen?
Szeretettel gondolok Rád: Kaufman Ili
