Barátságaim | nemvagyegyedül

Bloggerképző 12. nap: A barátság és én.

“Barátok nélkül nem ér az élet semmit.” – Kaufman Ilona – idézet tőlem.

Nagyon hosszú ideig életem távol a családtól. Nem voltak körülöttem, mert több száz km-re laktak. Maradtak hát a barátok.

Sok fele laktam, így barátaim is vannak mindenfele.

Debrecenben, Sopronban, Győrben, Pécsett.

Debrecenben éltem meg a rendszerváltást, csúcs év volt. Hárman voltunk fiatalok a tanszéken, ahol akkor tanítottam, s megéltük a rendszerváltást teljes mélységében. Kedvenc sörözőnkben ültünk, s taglaltuk, milyen lesz az új rendszer. István, Judit és én. Forradalmat játszottunk – sajnos semmi nem lett az akkori megállapításainkból.

Jutkának köszönhetem Mártit, amikor Debrecenből Sopronba költöztünk, Jutka eljött velem, s ráhagyott Mártira. Márti azóta is szívbéli jó barátom.

S persze ott van Irénke, akire mindig számíthatok.

Aztán ott van Ica, akivel a tanár szakot végeztük együtt. Mindennek 30 éve már, s azóta is töretlenül barátok vagyunk. Egyszerre váltunk, két hét különbséggel szültünk a fiainkat, s órákig képesek voltunk telefonálni egymással.

Ma egy városban élünk, de kevés időnk jut egymásra. Persze bármikor találkozunk, mindig ugyanott folytatjuk, mert a barátság erről szól.

Persze maradtak el barátok: őket tudatosan leépítettem, mert nem bírtam már a panaszkodást, az energiáim leszívását. Az ilyen embereknek menni kell az életemből.

Mit ér az élet barátok nélkül?

Vannak dolgok, amiket csak a barátokkal lehet megbeszélni.

Vannak dolgok, amiket csak a barátokkal lehet megélni.

Vannak helyek, ahova csak a barátokkal szabad menni.

És vannak érzések, melyeket csak barátokkal lehet megélni. A másik öröme, a lelkesedése, a boldog és elkeseredett pillanatok, melyek a családra kevéssé tartoznak.

Hiszek a barátaimban, és persze szeretem őket.

Öreg korunkban majd egy házba költözünk, az egyikünk lát, a másikunk hall, a harmadik fürgén mozog. Kiegészítjük egymást !

Mert az igazi barát elfogad olyannak, amilyen vagy, s nem próbál megváltoztatni !