34 éve történt. 33 évig és 364 napig egy gyerekes anyuka voltam, s akkor végre elérkezett a nap.
Szeptember 6.-a.
Eredetileg augusztus 27-re voltam kiírva, de valami jogszabály változás miatt módosítottunk kicsit a dátumon. Zsófi persze komolyan vette ezt az új napot, s elhalasztotta a születését.
Már este sem voltam jól, s aztán 10 körül bementem a kórházba. Mindez Debrecenben történt. Végig vajúdtam az egész éjszakát, mert a kisasszony nem akart megszületni, de amikor lejárt a doki műszakja, negyed óra alatt elintézte, hogy megszülessen Zsófikánk.
Zsófi, aki alapjaiban rengette meg a családi felállást. Varázslatos személyisége volt, mindenkit azonnal levett a lábáról, de a hangulatai a két szélsőség között ingadoztak.
Ma is teljes érzelmi skálán éli az életét.
Ő az, aki mindenkiről mindent megjegyez, s biztat, ösztönöz, figyel ránk.
Ő az, aki teljes odaadással mondja ki, hogy szeret.
Ő az, aki most az utolsó hónapban van, heteken belül megszületik Tili, negyedik unokám. Egy kislány, a fiú után.
Ne feledd, amit tanítottam Neked, s Lénának!
Zsófikám, szívből kívánom, hogy átéld a kétgyerekes édesanya életének minden szépségét. Léna erről már sokat tud.
Drága Kislányom, köszönök mindent, a sok figyelmet, a szeretetedet, a törődésedet.
Örülök, hogy engem választottál édesanyádnak.
Légy nagyon boldog életed minden szakaszában! Szeretlek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: