Képzeljétek, legszebb nyaralásom egy egész nyáron tartott, s nem mentünk sehova.
Négy éve történt, hogy három gyerekem és én egész nyáron Sopronban voltunk, s senki nem csinált semmit, csak együtt töltöttük az időt.
Én éppen hazaértem a 10 hetes amerikai utamból, Léna Mór születése előtt már nem dolgozott, Zsófi és Tamás pont hazaköltöztek Londonból, ezerrel németül tanultak, hogy ősztől Ausztriába költözhessenek, Bence pedig pont végzett a suliban, éppen angolul tanulta a szakmáját, hogy ősztől ki tudjon költözni Angliába.
Volt egy egész nyarunk újra együtt töltve sok időt.
Anya finomakat főzött, s állandóan programokat szerveztünk, együtt.
Közös strandolások, kirándulások, sok társasozás, kártyázás, hisz mindannyian szeretünk játszani. S persze fini kaják, anya konyhájából. Imádtam ezt a nyarat. Már ott volt Lili unokám is velünk.
A St.Margareteni tó, ahova ingyen bemehettünk, a vize fantasztikusan enyhítette a nagy meleget. Ez egy felduzzasztott patak, tiszta és hűvöv vízzel.
A közelben van Rust, egyik kedvenc helyem Ausztriában, ott is sokszor előfordultunk.
Néha kivittünk egy társast a tóhoz, s kint az árnyékban játszottunk.
Tamással ez volt az első hosszabb együtt töltött idő, s Ő nagyszerűen beilleszkedett a családba. Csak Attila hiányzott, akinek persze dolgoznia kellett.
Rengeteg időt tölthettem felnőtt gyerekeimmel, – egy szülőnek ez igazi ajándék.
Anyaszívem boldog volt, s ez a helyzet megtanította nekem, hogy egy jó nyaraláshoz nagyon kevés kell. Csak néhány számunkra fontos ember, s kalandvágy.
Végül a nyár – mint mindig- az ősszel ért véget, s az ősz nagy változásokat hozott. Zsófi és Tamás Ausztriába költöztek, Bence szeptember 16-án felült az Angliába menő repülőre, s még aznap megszületett Mór. Sajnos Bence Mórt már csak karácsonykor láthatta. Ez volt eleddig az utolsó karácsony, ahol három gyerekemmel együtt lehettem, hisz Bence is haza tudott jönni. 2015 karácsonya, utolsó karácsonyunk Bencével közös otthonunkban, hiszen ezt a lakást januárban eladtam, s én is Ausztriába költöztem, de ez már egy másik történet….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: