Vallomás….

Bevallom, a zenével hadilábon állok. Kevés alkalom van, hogy bekapcsoljak valami zenét. Egyedül az autóban szól állandóan a Petőfi Rádió, otthon csak nagyon ritkán. Ha rám jön a zeneéhség, akkor a youtube-on keresek valamit.

pl. A Kowalsky meg a Vegát, vagy Cseh Tamást, vagy Koncz Zsuzsát. Tőlük aztán jöhet minden. Egyetemista koromban a Metró volt a kedvencem, meg az Omega. 

Emlékszem, gyerek koromban egy öreg rádió textil részére szorítottuk a fülünket, s hallgattuk a csehszlovák rádió magyar nyelvű adását, a Kontaktust.

Ismeri még valaki?

Persze mindez azt mutatja, hogy nem vagyok mai csirke. Ma  már többre értékelem a csendet. 

Később, amikor már a gyerekeim cseperedtek, Bencze Ilona jóvoltából, aki akkori sógornőm unokatestvére, megnézhettük a Macskákat, a Madách Színházban. Azonnal megvettük a bakelit lemezt, s állandóan az szólt. 

Később, amikor lányaim felnőttek, megnéztük együtt is, könnyes szemmel hallgatták, hisz gyerekkorukat idézte. 

Lassan Lilinek lesznek kedvenc zenéi, jó lesz edzeni a fülem.