Három ember, akire büszke vagyok!

Ha van 3 gyereked, akkor a válasz egyértelmű. Igen, rájuk vagyok a legbüszkébb.

Léna a legnagyobb, feladva hivatását, – ami a soproni rendezvények szervezése volt – eladóként dolgozik egy osztrák nagyáruházban, azért, hogy több időt tudjon a két unokámmal tölteni.

Imádom, hogy türelmes az unokáimhoz, még akkor is, amikor nekem már rég elszakadt a cérna.

Kitartó, szó nélkül elfogadja a feladatait, magára elég kevés időt szánva, amit persze én annyira nem helyeslek, Azért tud lazítani, amikor valamelyik nagyi elviszi a gyerekeket, Lilit és Mórt.

Nagyon jól főz, imádom az ételeket, amivel meglep, amikor ott vagyok náluk.

Igazi jó anya, annak minden összetevőjével. Ismeri gyerekeit, nem támaszt abszurd elvárásokat feléjük. Gyerekei is rajongással szeretik.

Középső gyerekem Zsófi, ők Ausztriában élnek.

Zsófikámmal gyerekkorában nem volt könnyű, hatalmas igazságérzet szorult belé, ezt nehéz volt kezelni. Mára azonban kiváló anya lett, következetesen nevelik férjével Teodort, s hamarosan Tilit is.

Zsófi csupa szív, ő az, aki szinte napi rendszerességgel felhív, nyomon követi, mi minden történik velem. Érzem a figyelmességét.

Néha túl aggódja a dolgokat, de sok mindent megbeszél velem, s hallgat rám. Sok közös van bennünk, s ez megkönnyíti a kapcsolatunkat.

Boldog Tamás oldalán, s ez engem megelégedéssel tölt el. A szíve és az esze összekapcsolódik.

Harmadik gyerekem Bence – ő Angliában él.

Nem jutott neki könnyű élet, de nagyon szépen helyt állt minden helyzetben. Ahogy elvégezte a szakmai képzést, nyáron nekihasalt, s angolul megtanulta a szakmát, majd szeptemberben kiköltözött Angliába. Pont aznap vittem ki hajnalban a reptérre, amikor középső unokám, Mór született. Egy gyerek ment s egy jött. Izgalmas nap volt.

Bence nagyon gyorsan kellett, hogy önállóvá váljon, -őt egyedül neveltem fel, sokat dolgoztam-, s szépen megállta a helyét. Mosott, vasalt, kaját készített magának, néha még meg is varrta a cuccait. 17 éves korában már hétvégeken a Mekiben dolgozott, hisz úgy szólt a megállapodásunk, hogy a “luxus” dolgokra én nem tudok költeni, azt neki magának kell előteremtenie. Nem is vettem el tőle a keresetét, azt szabadon beoszthatta, így tanult meg gazdálkodni a jövedelmével.

Ma boldog párkapcsolatban él egy földre szállt angyallal, sajnos nagyon messze tőlem, az angliai Winchesterben. Igy viszont tudok utazni hozzá – pont hétfőn indulok két hétre -, s tudok világot látni.

Mindig egyéniség volt, én hiába akartam nála elérni, hogy úgy tegyen, ahogy én akarom, ő csak ment a saját útján.

Bence nem túl közlékeny, de csupa szív gyerekem, akire számíthatok akkor is, ha ilyen messze van. Apa nélkül nőtt fel, de tudom, jó apa lesz belőle.

Ez a kép pár éves, még itthon lakott velünk. Ma már 27 éves lesz.

+ 1 ráadás: Édesanyám

Édesanyám 12 gyerekes családból származik, sajnos már 20 éve nincs velünk.

Meglepően jó ízléssel nevelt bennünket, valahogy kiemelkedő érzéke volt az értékekhez. Mindenkinek segített, akinek csak tudott. Zokszó nélkül ápolta az anyósát, gondoskodott a két öreg szomszédról, s pluszban még Mariska néniről is, hisz ők öregek voltak, s nem volt támaszuk.

Csupa szív valaki volt. Sajnos kevés öröm jutott neki. Kitartó volt, szívvel élte az életét .

Örülök, hogy én körbe költöztem az országot, így ő is tudott utazni hozzánk. Amikor nálunk volt, nekem óriási segítség volt. Főzött – finomakat, hisz bátran próbált ki minden új receptet. Rendet rakott a szekrényekben, foglalkozott az unokákkal, s amikor volt ideje, közbe buszozta a várost, ahol éppen laktunk. Soha nem félt semmitől.

16 évesen felment Budapestre bébysitterkedni ( ma így mondjuk). Vállalkozó szellememet tőle örököltem. Hálás vagyok neki, hogy nem korlátozott soha semmiben, s nem szólt bele az életembe soha.