Bevallom, régebben azért több volt.
Én is megettem a gyerekek maradékát, én is szerettem a csokit, én is éreztem néha, hogy a gyerekek a szakmai sikereim útjában állnak.
Ma már egyedül élek, s új rossz szokásokat alakítottam ki. Már nincs kinek a maradékát megennem, már senki nem áll a szakmai karrierem útjába…csak éppen mára megöregedtem.
Egyik rossz szokásommá vált, hogy már nem akarok új barátokat szerezni. Jók a régiek, akikkel ezer éve ismerjük egymást.
Már nem akarok mindenkinek megfelelni. Aki nem szeret, s nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, annak nincs helye az életemben.
Már nincsenek szakmai ambícióim, csak a nyugdíjra tudok gondolni, ami négy évnyire van tőlem,- ha már 65 éves koromig kell dolgoznom.
Néha nem csinálok semmit, s ezt határozottan élvezem. Csak fekszem a kanapén, s nézek ki a fejemből.
Néha lusta vagyok, s sokkal kevesebbet mozgok, mint pl. egy évvel ezelőtt. Megengedem magamnak a lustaságot, nem kell megfelelnem senkinek. Két éve még le tudtam gyalogolni 25 km-t, ma ez már nem menne 🙁
De majd ha nyugdíjba mehetek végre, azt az életet élhetem, amit szeretnék. Nyüzsi, kalandok, vidámság.
Néha eszem éjszaka, mert nem tudok aludni.
Hajnalban iszom az első kávémat, s utána sokszor még visszaalszom.
Biztosan van még több is, most csak ennyi jutott eszembe.
Ha vannak rossz szokásaid, bátran oszd meg velünk Te is!