Neked mi a legkorábbi gyerekkori emléked?

Az enyém nagyon korai, nem is értem, hogyan emlékezhetek erre. 

Gyerekkoromban – ami nem mostanában volt – nem vett körül bennünket a fogyasztói társadalom. A falusi ember úgy oldott meg mindent, ahogyan tudott. 

Nem volt járóka, gyerekkomp, nem volt hordozókendő. Volt viszont a kati. Ismered a mondást: Áll, mint gyerek a katiban? Természetesen nem Katira kell gondolnunk, csak egy négy lábú székre, melynek ki volt vágva a közepe, s az udvaron ebbe állították a gyereket. 

Nos, én állok a katiban és tiszta erőből bőgök, nyújtózkodom , hogy vegyen már ki valaki, de senki nem ér rá. 

Nagyanyám többször elhalad mellettem, de csak nem vesz ki. Nyilván dolga van, amit én gyerek ésszel nem tudok felmérni. 

Én csak bőgök, mert csak ezen az egy nyelven tudom még magam kifejezni…

Korai emlék, de nyilván olyan súllyal nehezedett rám az elhagyatottság rémülete, hogy egy életre az emlékeim közé véste magát ez a jelenet.

Remélem, Nektek kellemesebb emlékeitek vannak! 

A fotón nem én vagyok – hisz akkortájt nem nagyon készültek rólam fotók. Nem volt még okostelefon 🙂 , de a kép

jól szemlélteti, mi is az a kati !