Ha nem szívesen nézünk szembe a valósággal, akkor gyakran a homokba dugott fejünk a válasz.
Kerül, amibe kerül, mert nem könnyű szembenézni a valósággal.
Ezt tesszük, amikor a környezetünk tönkre tételéről van szó, amikor állatfajok végleges kipusztulásáról. Emberek gátlástalanul szétszórják a szemetet, majd valaki összeszedi.
Milliókat költünk a konyháinkra, persze időnk nincs főzni, így kifőzdékben ebédelünk, ahol az esetek nagy részében a legolcsóbb alapanyagokból főznek ránk. Ez persze nem használ az egészségünknek, de majd elmegyünk az orvoshoz, aki felírja az éppen divatos gyógyszert, azt majd beszedjük, s meggyógyulunk. Mert ezt várjuk az orvostól, az egészségünk visszaállítását. Az, hogy annak megtartása saját felelősségünk, fel sem merül bennünk. Azt hisszük, a betegség csak úgy hátba támad? Hát nem, annak elvesztésébe bőven benne van a mi kezünk is. Éljük stresszes életünket, rohanva a pénz után, s elfeledve, hogy a stressz kikezdi az egészségünket. – Ezt ebben az évben én is megtapasztaltam, sajnos. Most aztán küzdök az egészségem visszaállításáért – egy egészségesebb életmóddal.
Szennyezzük a környezetet, mintha nem számítana, milyen helyen töltjük mindennapjainkat, hol élünk. Ezt teszik a vezető nagyhatalmak vezető politikusai, rossz példát mutatva a kisebbeknek, akik aztán vakon követik a nagyokat. Valahogy a pénz és profit mindent felülír.
Sok ember pedig azt hiszi, neki nincs tennivalója….
Kockára teszünk mindent: a törődést, a figyelmességet, az unokáinknak hagyott jövőt. A szeretetet is. A természet, az állatok, a növények és az ember szeretetét is.
Amikor az idős ember “csak” nyugger. Amikor emberek tömegesen az utcán laknak….
Amikor a természet rohamosan pusztul, de mindez nem számít…
Csak a pénz, a profit dönt.
Közben pedig lassan nem lesz mit hátrahagyni az unokáinknak, csak egy beteg természetet, több ezer kilométert utazó élelmiszereket, szennyezett levegőt, mérgeket a természetben, mert csak a profit számít!
Nagyon sok beteg gyerekkel találkozom: nyilván az anya szervezetében felhalmozódott méreganyagok betegítenek meg már magzati korban sok gyereket.
Később az egészségtelen táplálkozás és a lelki gyengeség párosa tesz beteggé.
16 évesen két trombózis…17 évesen sclerosis multiplex, 14 évesen 1-es típusú cukorbetegség.
..és a rák. Szörnyű, amikor egy család azzal szembesül, hogy súlyos beteg a gyerek…hogy haldoklik. Amikor egy anya el kell temesse a gyermekét, az minden ésszerűséggel szembemegy.
Még sem térünk észhez!
ha azt hisszük, a Föld tönkre tehető, tévedünk. A saját életterünk az, amivel játszadozunk. A Föld megrázza magát, s levet bennünket magáról.
Itt van július, s én csatlakoztam a műanyagmentes július mozgalomhoz.
Erről itt olvashatsz
Persze ez csepp a tengerben, de azt gondolom, mindenkinek a saját szintjén kell tennie egy jobb jövőért. Unokáinkért.
Nekem az én szintemen, s a vezetőknek az ő szintjükön.
Mert nekik is lesznek unokáik, vagy már vannak is!
Csatlakozz Te is a műanyagmentes júliushoz!
Mert egyszer Neked is lesznek unokáid!
Fotók: google.com
A nyugger szótól én is sikítófrászt kapok!
Sajnos a tisztelet rég elveszett. Nincsenek nekünk tetsző értékek, csaka pénzistent imádják sokan.sajnos
Kedves Csaba, sajnos igaza van. A fogyasztói társadalom visszásságaira nem készítjük fel a következő korosztályt, s ők elhiszik, hogy bőséges fogyasztás nélkül nincs boldogság.nem látják az értékeket, s elhiszik, hogy nem az ő ügyük a környezet védelme. Pedig rohamosan fogy az idő
Pontosan így van minden, ahogy leírtátok.Én közel a 80. évemhez, csak kapkodom időnként a fejem, mi is van? Vagy én vagy vén bolond? Mivé lett az emberiség? Hová tüntek a régi értékek? Igen, már nyuggyer vagyok régóta, és hogy őszint elegyek sikító frászt kapok ettől a szótól.! Aki kitalálta, annak azt kívánom, éljen nagyon sokáig, szegényené és minden nap minden órájábsn vágják a képébe mennyire utálják, mert öreg! Azért nem tisztelik egymást a fiatalaok sem, sőt önmagukat sem! Mert mennyire tiszteli magát az anő,aki fényes nappal úgy megy az itcán, hogy a mellette baktató pasija a fenekét markolássza . Vágtam volna képen úgy, hogy megpördül a tengelye körül. És érdekes módon mindenütt azt látom, utcán, nyilvános helyeken- fotókon, hogy a nők csimpaszkodnak a pasi nyakába, a pasi meg jó kiveszi kezét a zsebbő, unottan bámul. Lassan a nők jobban isznek mint a férfiak, tizenéves kislányok kóvorólnak éjjelente részege, jó-ha nem bedrogozva. Termédzetesen dehogy is érdekli őket a környezetvédelem, meg hasonlók. Jelzem helye, hogy küzdünk az egyszer használatos eldobható csomagoló /műanyag/ ellen. De saját példáűmat már többször leírtam, a közeli Spárban vettem eg 3 db-s csomagot 600 ft-ért. egy hétig használtam, miután közölték ki kell raknom belőle a zöldséget-gyümölcsöt, mert nem szabad hozzámérniük a zacskót! Ki találta ki ezt a marhaságot? pakoljam ki a 2 kg burgonyát, ami gurul széjjel, a pénztáros ráterelgeti a mérlegre, aztán tovább löki, jön a következő alm,, citrom, stb. csak győzzem kapkodni, rakni a zacskóba, miközben áll a sor! És szidják a hülye nyuggert! Mert kizárólag nálam van környezetbarát zacskó! De már nálam sem, elvették a kedvemet tőle! Ja, és közben tonnaszám gyártják a műanyag csomagolóanyagokat, nagyüzemileg az egész világon.
És mennyi minden van még (ivóvíz, őserdők, átlaghőmérséklet, stb.) csak azt nem akarjuk végképp tudni, hogy mindezek mögött mi húzódik? Mi az, ami 50 éve rombol minket! Mi a bajoknak a legmélyebb gyökere? Mitől uralkodott el a fejlett nyugaton az önzés? S mitől boldogtalan valójában majd mindenki?
Nem én mondom a választ, hanem neves szakemberek, köztük demográfusok is, akik látják ugyan a túlnépesedést, de látják azt is, hogy ezzel párhuzamosan a civilizáltabb népesség fogy! Ez pedig – J. D. Unwin tanulmánya szerint (1934 – Sex and Culture) – a civilizáció, a kultúra hanyatlásának csalhatatlan jele! Nagyon hosszútávon lezajló folyamatnak vagyunk szemtanúi, amely 3 generációt követően válik teljesen nyilvánvalóvá, s ebből egy fél évszázad már eltelt. Alig 20 év és örülhetnénk, ha a felsoroltakból bármi is beteljesülne, mert akikor rá lehetne fogni mint bűnbakra a pusztulást. De ha megússzuk, nem úszhatjuk meg a fogyás következtében lassan kialakuló “elöregedett társadalmat”, amiből ma még csak a nyuggerezést, az egészségügyi szolgáltatások akadozását észlelhetjük, mert egyre több az öreg, s hozzájuk képest kevés munkaképes. Az ilyen társadalom – mely az egész civilizált régióra jellemző lesz – összeomlik az idősek ellátására fordított temérdek idő, és így az utódok létrehozását ellehetetlenítő ördögi kör miatt.
Ma már tudományosan felderített, jól követhető oka van annak, hogy miként áll elő fokozatosan, generációról generációra ez a helyzet azzal, hogy 68 tájékán felszabadítottuk a szexualitást, majd eredeti céljait félrerúgva (egyenjogúság, egyenértékűség) szabadjára engedtük a Feminizmus torz formáját, az egyenlőségesdit. Milliónyi, sőt százmilliónyi fájdalmas sorsok, családi boldogtalanságok követték a régi, és betegesen rossz párkapcsolati formának a felrúgást, amely helyett azonban nem alkottunk semmi újat, semmi használhatót, s csak reménykedtünk. Kevés élvezet mellett sorsfordító szakításokat, csalódásokat, s megcsalatásokat élt át majd mindenki, s személyiségében önzővé válva igyekezte helyrehozni életét, hosszú távon azonban sikertelenül. Egy-egy ilyen eset (egy fecske), nem “csinálna nyarat” de százmilliók megváltoztatott létfelfogása ide vezet, ahogyan ezt Unwin a tanulmányában bizonyítja letűnt kultúrák elemzéseivel.
A boldogtalanságból kifejlődő önző életmód hozta el azt, hogy a pénzben, a sikerben, az élvezetekben keressük a megoldást, mindent kifosztva, de csak kétes örömű gazdagság, rövid ideig tartó sikerélmény, pillanatnyi gyönyör lett az osztályrészünk, s a végén csalódottan hunyjuk le szemünket.
Az evolúciósan örökölt emberi természetünkkel, a hormonjainkkal próbálunk szembeszállni, amely monogámiára teremt minket, s abban megvalósítható boldogságra, ám mi nem ezt akarjuk, hanem az emberi természettől idegen, ám az értelmünkkel azt áthágható poligámiát. Igen, noha minden kapcsolatunkat monogámnak gondoljuk, időben elosztva, s az agyunkban emlékekként rögzülve poligámiánk rejtett módon boldogtalanná tesz.