Édesanyám, a végtelen szeretet és elfogadás

Édesanyám….jóságos, szíve tele volt mindig végtelen szeretettel. 

Vajon mennyi boldogság jutott neki?  Sokat dolgozott a ház körül, két nagy kertet művelt, megtermelve a családnak az élelmiszert. Állatokat tartott, hogy hús is jusson, ha kellett, napszámba járt. Ellátta a nagymamát, aki egész életében betegségtudatban élet, s nem nagyon segített Édesanyánknak. 

Reggeltől estig dolgozott. Csak ritkán láttam nevetni, inkább csak félszeg mosoly volt az arcán. 

Talán a testvéreivel nevetett néha…Iduskával, Eszti nénivel és a Keresztanyánkkal. Ők voltak egy korúak a 12 gyerek közül, együtt nőttek fel, talán voltak közös titkaik is. 

Mindig 40 pár évesnek látom. Ez az arc maradt meg az emlékeimben, Becsukom a szemem és látom hátrafésült haját, amely csak ritkán látott fodrászt. Mindig otthonkában volt, csak ritkán tudott kiöltözni, pedig nagyon jó ízlése volt. Mindig varratott nekünk egy-egy divatos darabot, legalább mi kövessük az idők változásait. 

Sokat gondolkoztam az apukánkkal való kapcsolatán. Vajon boldogok voltak együtt? Vagy csak a megszokás és a kiszolgáltatottság tartotta őket össze? Nem volt divat jelét adni egymás iránt érzett szeretetüknek, de én azért remélem, hogy sokkal jobban szerették egymást, mint amennyit mi ebből láthattunk. 

Más idők voltak, két ember akkor is kitartott egymás mellett, ha gondjaik voltak. S ez így volt jó!

Drága Édesanyám!

Nagy szeretet van a szívemben ma is. Sajnálom, hogy ilyen rövid élet jutott. Négy évvel voltál idősebb, mint én most, s már el kellett menned. Csak remélhetem, hogy ma már egy jobb helyen vagy! 

Kinézek az ablakon és a természet is Téged sirat – szakad az eső. 

Boldog anyák napját minden Édesanyánk és Nagymaminak!