Különleges december volt…..éppen harmadik gyermekem megszületésére vártam.
Még a Mikulásozásra engedélyt kaptam a két nagyobb gyerekemmel, de december 7.-én reggel be kellett feküdnöm a kórházba. December 14-re voltam kiírva. Szuper, karácsonyra már otthon is lehetünk. 🙂 – gondoltam, de Bence nem ezt gondolta.
Eljött december 14, aztán 15, 16, de nem történt semmi. Múltak a napok. A szoba lakói lecserélődtek, s Bence még mindig nem akart megszületni. Egy éjszaka azt álmodtam, nem is vagyok várandós, mindenki rajtam nevet, mit keresek a szülészeten. Minden hajnalban, félálomban éreztem a szülési fájdalmakat, de rendre kiderült, hogy csak álmodtam. Bejött Julcsi, aki szülésznő volt akkortájt, s pillanatok alatt megszülte Danit. Akkor még nem tudtam, hogy Dani lesz Bence általános iskolai barátja, s Julcsi sokat fog törődni Bencével. Haragudtam rá, mert gyorsan megszült, Bence meg nem akart elindulni az életbe.
Karácsonyra hazamehettem, még mindig nagy hassal. A lányok csalódottan fogadtak, azt hitték, már Bencével a karomban térek haza…..
Végül december 30.-án reggel 7-kor megindították a szülést, ami császárba torkollott, de akkor már délután volt.
Nehéz projekt lett a szülés, este 9-kor tértem magamhoz pár percre, folyt belém az infúzió és a másik karomba a vér….konzílium volt a fejem felett, s én a mai napig nem tudom, mi történt….másnap este láttam Bencét először, pár percre megkaphattam, de nagyon gyenge voltam. Sok hétbe telt, mire visszakaptam az erőmet.
Végül január 8-án tértünk haza a családhoz.
26 év telt el, s már a 2. szülinap, hogy nem tudom megölelni Bencét. Egy másik országban él, de örülök, hogy boldog.
Mintha tegnap lett volna 12- 14-18…..Élete nagy részében egyedül neveltem. Mára révbe ért, boldog és jó élete van.
Bencém, nagyon szeretlek, jó hogy megszülettél, hogy engem választottál édesanyádnak.
Nagyon sok boldogságot, mert mindent megérdemelsz!
