Különleges december volt…..éppen harmadik gyermekem megszületésére vártam.
Még a Mikulásozásra engedélyt kaptam a két nagyobb gyerekemmel, de december 7.-én reggel be kellett feküdnöm a kórházba. December 14-re voltam kiírva. Szuper, karácsonyra már otthon is lehetünk. 🙂 – gondoltam, de Bence nem ezt gondolta.
Eljött december 14, aztán 15, 16, de nem történt semmi. Múltak a napok. A szoba lakói lecserélődtek, s Bence még mindig nem akart megszületni. Egy éjszaka azt álmodtam, nem is vagyok várandós, mindenki rajtam nevet, mit keresek a szülészeten. Minden hajnalban, félálomban éreztem a szülési fájdalmakat, de rendre kiderült, hogy csak álmodtam. Bejött Julcsi, aki szülésznő volt akkortájt, s pillanatok alatt megszülte Danit. Akkor még nem tudtam, hogy Dani lesz Bence általános iskolai barátja, s Julcsi sokat fog törődni Bencével. Haragudtam rá, mert gyorsan megszült, Bence meg nem akart elindulni az életbe.
Karácsonyra hazamehettem, még mindig nagy hassal. A lányok csalódottan fogadtak, azt hitték, már Bencével a karomban térek haza…..
Végül december 30.-án reggel 7-kor megindították a szülést, ami császárba torkollott, de akkor már délután volt.
Nehéz projekt lett a szülés, este 9-kor tértem magamhoz pár percre, folyt belém az infúzió és a másik karomba a vér….konzílium volt a fejem felett, s én a mai napig nem tudom, mi történt….másnap este láttam Bencét először, pár percre megkaphattam, de nagyon gyenge voltam. Sok hétbe telt, mire visszakaptam az erőmet.
Végül január 8-án tértünk haza a családhoz.
26 év telt el, s már a 2. szülinap, hogy nem tudom megölelni Bencét. Egy másik országban él, de örülök, hogy boldog.
Mintha tegnap lett volna 12- 14-18…..Élete nagy részében egyedül neveltem. Mára révbe ért, boldog és jó élete van.
Bencém, nagyon szeretlek, jó hogy megszülettél, hogy engem választottál édesanyádnak. 
Nagyon sok boldogságot, mert mindent megérdemelsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: