Szüleimtől tanultam meg…..Ösztönösen tanították, nem tudatosan, de én jó diák voltam, s így is megtanultam.
Régi karácsonyok emléke él a szívemben. Kicsi fával, a fán almák, aranyra festett dió, s a nővéremmel készített színes papírfüzér. S persze szaloncukor. A a régi fajta, nem annyira finom, mint a mostaniak, de mi akkor is nagyon szerettük. Édesapánk titkokban megtanította nekünk, hogyan kell kicsenni a papírból a szaloncukrot, s aztán visszacsomagolni a papírt, hogy ne látsszon, hogy üres. Ő is imádta ezt a rituálét, s persze a szaloncukrot is.
Csodás fák voltak, évről évre ott álltak az ablak alatt, a kis asztalom, s így sem értek a mennyezetig. Mégis csodásak voltak, körbevéve szeretettel.
Karácsony előtt mindig levágtuk a disznót, mert persze húsbolt nem volt a faluban, így a jó időzítés fontos volt.
Karácsony este nálunk gyűlt össze a nagy család, édesapám családja. Mi, gyerekek boldogan játszottunk, a felnőttek beszélgettek, borozgattak, néha a férfiak kártyáztak.
S mi gyerekek sokáig fent maradhattunk. Persze nem is volt hol lefeküdni, hisz szoba konyhában laktunk, de ebben a kis házban nagy szeretet uralkodott. Édesanyánk mestere volt ennek, volt köztünk valami cinkosság. Mindig nekünk adta a legfinomabb falatokat, az első sütikockákat, mindig elosztotta köztünk az első szelet rántott húst, amit kisütött.
Apukánk nem csinált nagy ügyet a szeretetből, nem mondta volna, hogy szeretlek kislányom, hisz akkortájt ez nem volt valami férfias. Nem illett az érzelmekről beszélni…..de mi tudtunk, hogy így van, hogy mindennél jobban szeret bennünket.
Ajándék csak ritkán került a fa alá. Egyszer például kaptunk egy mesekönyvet. Egy másik karácsonyon nagybátyánk készített nekünk egy Ki nevet a végén társasjátékot…vízfestékkel festette, fából faragta a bábukat, s a dobókockát.
Mégis csodás karácsonyok voltak ezek, különleges napok, amiket mindig nagyon vártunk. Vártuk, mert ráért mindenki, lelassultunk ( ma így mondanánk) , s sokkal több meghitt szeretettel átszőtt egymásra figyelés jutott.
Nem volt internet és skyp, nem volt telefon sem, de együtt volt a család.
Ma van skyp, van telefon, van internet, de évek óta nincs együtt a családom.
Nem könnyű, hogy szanaszét vannak a fiatalok a világban. Nekünk, szülőknek nem könnyű, s talán a gyerekeinknek sem.
Az együtt töltött idő, a meleg ölelések, a közös idő felértékelődik karácsony tájékán, de egyre több családban esély sincs erre. Megváltozott a világ, de nekünk ebben a megváltozott világban is meg kell találni az örömöt.
Jó, hogy van telefon, skyp, lehet egymás hangját hallani, ha ölelés kevés is jut.
Minden napban van szépség, s ezt meg kell keresnünk, s nem szabad a múltban élnünk, hisz az idő kereke nem fordul vissza. Szeretnünk kell a mai napot is és minden további napot, ami előttünk áll, mert csak így kaphatjuk meg a legnagyobb ajándékot, a boldog életet.
Áldott, szeretetteli, boldog karácsonyt kívánok minden kedves Ismerősömnek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: