Miért nem élünk 120 évig?
Indokolatlanul fiatalon mentek el jó ismerőseim…a rák győzött.
Közben én szombaton, vasárnap és hétfőn is meghallgattam egy előadást egy 63 éves hölgy szájából, aki ötvennek sem néz ki, arról, hogyan is kellene élnünk ahhoz, hogy megérjük a 120 évet.
Fáj a szívem – lelkem, amikor azt látom, hogy emberek nem érzik át annak a felelősségét, hogy saját betegségeikről nagyon nagy részt saját maguk tehetnek.
Például az egészségtelen táplálkozással. Látom az iskolában is, ahol tanítok, hogy mennyi egészségtelen dolgot megesznek a fiatalok, közben nagyon nagy részük dohányzik, issza az energiaitalt, hogy végig tudja csinálni a napot, én meg szívem szerint üvölteném, hogy NE TEDD!!! …ehelyett csak szólok, csendesen, hogy ez nagyon egészségtelen.
Amikor az ember fiatal, azt hiszi, az egészség örökké tart. Vagy azt hiszi, hogy csak más lehet beteg….ez vele nem történhet meg.
Miért várunk pofonokra? Miért nem figyelünk magunkra? Mindig azt hisszük, ez az egy dolog nem számít.
Sajnos, ma ebben a nagyon szennyezett környezetben, – ami az életterünk lett- amikor az élelmiszereink is tele vannak vegyi anyagokkal, amelyek hosszú távú élettani hatására nem is folynak kutatások, akkor senki más nem fog a mi egészségünkre vigyázni, nekünk kell azt megtenni!
Egy betegség 10-15 év alatt alakul ki a szervezetben, ha nem megfelelő életmódot folytatunk.
A rossz táplálékok, a mértéktelen evés, amit sok ember stresszoldásra használ ( most nyáron én is…) , a nagyon kevés folyadékfogyasztás, az éjszakázás, a lelki dolgaink el nem rendezése ( a szőnyeg alá söprés az nem elrendezés!!) a kezeletlen stressz, a túl sok munka, a mozgáshiány mind-mind olyan dolgok, amelyeket mi alakítunk az életünkben.
Különösen rossz látni azt, hogy milyen sok családban “táplálják” a gyerekeket egészségtelen ételekkel, mert belefáradtak a szülők a harcba, hogy a gyerek csak az ízfokozókkal telepumpált ételeket eszi meg.
Az nyilván nem működik, hogy a gyereket egészséges ételekkel próbálom etetni, én magam pedig egészségtelenül táplálkozom.
Sokan gondolják úgy, hogy utolérte őket egy betegség – mintha ez egy versenyfutás lenne. Nem, nem az. Ezen a területen is én vagyok a főnök, néha rosszabbul, néha jobban ellátom a feladataimat, de nem okolok mást a testem állapotáért! ( Most például jól elhanyagoltam a mozgást, a rendes táplálkozást, meg is lett az eredménye. ..de már dolgozom a folyamatok visszafordításán, mert tudom, hogy visszafordíthatóak. )
Ha egy ember megbetegszik, akkor azonnal meg akar gyógyulni, türelmetlenül keresi azt a 3 szem bogyót amit bekapva visszakapja az egészségét. Ilyenek vagyunk…..Pedig a gyógyulás sem rövid folyamat, s nem is tér vissza az egészség, ha nem váltunk életmódot. A tünetek elfedése nem megoldás!
Ugyanaz az út ugyanoda vezet – hát egy másikon kellene tovább menni.
Kicsit fáj a szívem, amikor azt látom, hogy egy beteg ember orra előtt ott a megoldás, de nem hajlandó odanézni….
Persze rég elfogadtam, hogy mindenkinek joga van a saját döntéseihez, még ha ez a halálba vezet,akkor is – de azért fáj.
Nagyon sokat tehetünk magunkért, higgyük el! Vagy ne higgyük el, csak próbáljuk ki!
Mert 120 évig is élhetnénk!
