Úgy hozta a sors, hogy ez a névnapom egyedül telik. Szomorkodhatnék ezen, de miért tenném tönkre a saját névnapomat?
Megünneplem magamat én magam.
Egész nap olyasmit teszek, amit szeretek, azt főzök, ami az egyik kedvencem, s odafigyelek magamra.
El is mentem reggel biciklizni, le is kerekeztem 3 óra alatt kb 30 km-t. Nagyon élveztem, mert egy több hetes betegség miatt nagyon régen tudtam már mozogni.
Tegnap megfőztem kedvenc ételemet, a tökfőzeléket, alig várom, hogy ebédidő legyen.
Az egész nap a saját magam megünneplésével fog eltelni.
Te mit gondolsz erről?
Ünnepli az ember saját magát? – hallom ahogy kicsit szégyenlősen válaszolod rá, hogy nem. De miért nem? Miért jár gyerekeinknek rokonainknak, barátainknak több, mint saját magunknak?
Kevés dolog van, amit nehezebb megtanulni, – ha dolgod van ezzel, ahogy nekem is volt – mint az önszeretet, de kevés dolog éri meg jobban a megtanulást, mint ez.
Szeretem és elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok….a hibáimmal, a kudarcaimmal ( most pl. a fogyási terveim estek kútba a több hetes betegség miatt), a súlyfeleslegemmel, s korommal, a ráncaimmal együtt.
Hosszú út vezetett ide, de megérte végigmenni rajta, hisz nem szerethetsz másokat, csak annyira, amennyire magadat is képes vagy szeretni. Mert ami bent, az kint….
Így hát ma magamat ünnepelem: most pl. a tökfőzelékkel, aztán egy ebéd utáni alvással, egy finom DXN-es arckezeléssel, délután elmegyek úszni, este meg bemegyek a városba, ahol hetek óta nem voltam, s csak úgy sétálgatok, mint aki élvezi az életét 🙂
Boldog névnapot nekem <3
