Nagyon nehéz félévem volt, főleg lelkileg volt az. Távol költöztem az unokáktól, a gyerekeimtől, már aki még Magyarországon él, attól is. Új munkahely, új feladatok, s nagyon mostoha lakáskörülmények. Azt hittem, fél évre mindenhogy jó lesz, de elég nagy árat adtam ezért a fél évért. Ami a legnehezebb volt, hogy sehol sem voltam otthon. Bárhova mentem, nem éreztem, hogy hazaértem. A szoba, amelyben laktam, állandóan úgy nézett ki, mint ha bomba csapott volna be, hisz a sok cuccom nem nagyon fért el, s a velem együtt lakók életritmusa enyhén szólva eltért az enyémtől. Próbáltam humorosan felfogni a dolgot, de nem nagyon sikerült. Legjobban az hiányzott, hogy tudjak egészséges ételeket készíteni magamnak. Hol itt, hol ott ettem valamit, nagy részt olyasmit, amit egyébként nem ennék meg.
Na meg az alvás hiányzott. ….Soha nem voltam jó alvó, de ebben a szobában ritkán sikerült 2 órát egyben aludnom.
Persze éjszaka is ettem….
A sok változás generálta stressz szépen megmutatta ismét, mire képes az ember szervezetével.
15 kg nem kevés..
Márciusra éreztem, hogy nem úgy működik a testem, ahogy szokott. Mára elég jól megértem az üzeneteit, s tudtam, ezek az üzenetek nem jelentenek jót.
El is mentem egy biorezonanciás vizsgálatra, amely kimutatta a hormon háztartásom teljes szétborulását.
Kaptam sok jó tanácsot, emelt adagban DXN termékeket és gyógyteákat.
Mára sikerült rendezni a dolgaimat, újra van otthonom, van saját konyhám, ahol nem mások által otthagyott koszt kell kerülgetnem.
Van hely a személyes tárgyaimnak. Van újra lelki békém, lelkierőm, s elszántságom, hogy visszataláljak a régi énemhez.
Első körben jöhetnek az egészséges ételek, és a mozgás, amennyit csak tudok. Jöhet a jókedv és a vidámság.
Velem is tarthatsz Te is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: