Olyan mint a szerelem. Mindenhol Őt látom….ránézek a reggeli salátámra, s Őt látom benne. Lágy, kellemes zöld színében szinte megelevenedik. Kinézek az ablakon, s érzem a zsigereimben.
Nézem a vizet, amely visszatükrözi az ég vakító kékjét. A látvány csodálatos. Látom az árnyékokat, boldogan ver a szívem. Igen, süt a nap.
Nézem az erdőt, s inkább csak érzem, mint látom, hogy ez a barnaság a fákon már nem ugyanaz. Már ott sejlik benne egy kis zöld, a természet ébredezik, nyújtózkodik, lerúgja a takarót és frissen kiugrik a téli álomból.
Aztán ránézek a hőmérőre és összeszorul a szívem. Féltem a kis levélkezdeményeket, féltem a tavaszt. Mert őt szeretem a legjobban. Ő maga a megújulás, az életerő, a frissessék. Mindig sok erőt ad, tavasszal születnek a nagy elhatározásaim.
Várom a megújulást, várom a langymeleget, ahogy kilépek az ajtón. Most meg tanulom a türelmet. – mert a tavasz eljön, de még tanítja nekünk a természet a várakozás örömét.
Ránézek a hőmérőre, s újraértékelem a reggeli programot. -6 fok van. Törlöm a 6:30-as futást, – nyári futócipőm nem szereti a mínusz hat fokot – helyette iszom még egy kávét, s visszabújok az ágyba. Talán majd délben kimerészkedem. Nem aggódom. Nem engedem, hogy a -6 elvegye a jókedvemet. Tudom, végül ki fog nyerni…Tudom, hogy a tavasz megérkezik, de most még tanulnunk kell vágyakozni utána. Hisz elfelejtünk vágyakozni a jó dolgok után, a nagy rohanásban mindent azonnal akarunk. Pedig a vágyakozás is sok örömet rejt magában, csak meg kell találni és meg kell élni ezeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: