25 év egy fiúval.

25 éve kezdődött. Szerelem volt, első látásra, ahogy annak lennie kell. Igaz, már szilveszter este volt, mire végre megláthattalak, de gyönyörű szemed, apró kezecskéid, kis pisze orrod elvarázsolt. Pedig amikor tudomást szereztem a jöttödről, tele voltam félelemmel: hogy fogok tudni majd két lány után szeretni egy kisfiút? Fogok tudni? Meg fogom majd érteni őt? Tudok elég jó édesanyja lenni? – hisz a fiúk annyira mások, mint a kislányok! 

Bizonytalanságom azonnal elszállt, amikor először a karomban tartottalak. Szívembe befészkelte magát egy újfajta szeretet. Egy szeretet, amellyel egy anya szereti a kisfiát.

Fiús anyuka lettem, két lány után ez új élmény volt nekem.

Nagyon könnyen megtaláltad a helyed a családban, harmóniát és nyugalmat hoztál közénk. Jó baba voltál. Nem emlékszem nagy hisztikre, nem emlékszem nehéz kamaszkorra sem. Nem voltak zűrök veled, s ezért nagyon hálás voltam Neked! Nagyon rendes gyereket küldtek az égiek, hogy kiteljesítse az életünket.

Hamar megmutattad erősségeidet: kitartóan küzdöttél mindenért, amit nagyon akartál, de ha rád akartam erőltetni a saját elképzelésemet, nem zavartattad magad, mentél tovább a saját utadon. 

Akkor ez nem volt nagyon az ínyemre, de ma már látom, ez egy igazi nagy erősséged, büszke vagyok rád ezért! 

Messze vitt az utad, sokáig nem értettem, mit keresel Angliában. Szerda  óta értem.

Szerdán  skypon bemutattad Esztit, s én egyből megértettem: miatta kellett ilyen messze menned, – hogy megtaláld őt, akit örömmel ismertem meg, s hiszem,  igazi társad Ő.  

Drága Bencém!

25 éves lettél, felnőtt vagy. Erős, értékes és nagyon jó ember vált belőled. 

Köszönöm, hogy az édesanyád lehetek! 

Tiszta szívből kívánom, hogy életed  hosszú, boldog, kerek egész legyen.

Isten éltessen Bence!