Karácsony, hány arcod van?

Sok évtizedet megélt fejemnek ( inkább szívemnek) a mai napig a kedvenc ünnepe a karácsony.

A karácsony, amely már ezer arcát megmutatta nekem, s mindegyiket nagyon szeretem.

Az elsőt, kisgyerekként láttam, amikor még meglepetés volt a feldíszített karácsonyfa. Alma illatú, narancs illatú karácsonyokra emlékszem. A várakozás izgalmára, persze nem a fa alatt levő ajándékok miatt, hanem a különleges napok miatt, amikor finom ételek kerültek az asztalra, melyet akkor nem a szűk család, hanem néha 15-20 ember ült körbe. Édesanyám híresen finom főztjeire emlékezem, a forralt bor és a tojáslikőr illatára, a  tűz pattogó hangjára. A szerető család melegére. A hófödte táj varázslata tette még csodásabb  ünneppé a karácsonyokat. 

Később mi díszítettük a fát, akkor már másfajta izgalommal vártuk a karácsonyt. Az iskolában készített ajándékok tartottak izgalomban – vajon mit fognak szólni hozzá  a családtagok? Örülnek?  Ez már az adás öröme volt.

Később, egyetemistaként sok végig tanult karácsonyra emlékezem.  Néha haza sem tudtam utazni. Milyen jó ma az egyetemistáknak, hálásak lehetnek a szénszünetért 🙂

Amikor saját családom lett, a karácsony olyan csodákat mutatott, amelyekhez fogható kevés van. Amikor készülsz – titokban – a fával, a vacsorával, a személyre szabott ajándékokkal – már a saját gyerekeidnek. Nos, ez egy másfajta varázslat.  Gyerekeid izgalma átragad rád is, s elfelejteti az év közbeni nehézségeket. Ott a csoda, a meleg szeretet, a gyerekek felhőtlen öröme, a közös játék a fa alatt lelt játékokkal. Varázslatos karácsonyok voltak, melyekért hálás vagyok egy életen át.

Ma, amikor egyedül élek már pár éve, másfajta karácsonyokat varázsolok magamnak. A fénypont ma is az unokák öröme, de a többi idő is ajándék számomra. 

A karácsonyfa illata, fényei – reggelente első dolgom, bekapcsolni a fényfűzért, s az ágyban meginni az első kávét, halk karácsonyi zene mellett.

A szépen  terített asztal, az ünnepi hangulat, melyet magam miatt is ide varázsolok, nem rosszabb most sem, mint a régi karácsonyok idején.

Több idő jut magamra és a barátokra – egymásnál alszunk, forralt borozunk, karácsonyi lemezeket hallgatunk, s jókat beszélgetünk.

A karácsonynak sok arca van, s én éppen azt szeretem, amelyet az adott év tartogat számomra.

Nem kesergek azon, hogy miért nem olyanok a karácsonyok, mint régen. Hogy is lennének ugyanolyanok, amikor minden megváltozott – hisz ez az élet rendje. Gyerekeink felnőttek, élik a saját életüket. Idejük töredékét töltik már csak velünk, maguk váltak varászlóvá saját családjukban. 
Én pedig saját örömömre varázsolom ünnepivé az otthonomat . Mert megérdemlem!

Békés örömteli ünnepet kívánok nagy szeretettel mindenkinek!