Közeleg…minden porcikámmal érzem a jöttét.

Óráról órára közelebb van. Itt settenkedik a kertek alatt, s én ugyanazzal az izgalommal várom, mint gyerekkoromban. Karácsonyillat lengi be a lelkemet. 

Valahogy mostanában sokkal jobban szeretem az adventi időszakot, mint a karácsonyt, bár én azok közé tartozom, akik saját maguknak is feldíszítik a lakást, rendes méretű, fenyőillatú, csodásan díszített fát állítok, s az asztal is pompázatosan szépen meg van díszítve minden éven. Akkor is, ha éppen egyedül eszem. 

Miért is ne? Miért ne érdemelném meg azt, amit másnak is megadok?

Azért az Advent mostanában dobogós helyen van nálam.

Szeretem azt, hogy valahogy lelassul minden, jobban figyelünk magunkra. Felfüggesztjük a fogyókúrát és apró sütit eszünk, illatos teát iszunk hozzá és vendégeskedünk. Igyekszünk meglátogatni vagy vendégül látni azt, akivel nem sikerült év közben találkozni – gyorsan mielőtt véget ér az év.  Nehogy rossz szájízzel kelljen zárni az évet, azzal a keserű megállapítással, hogy ismét nem jutott elég  idő a rokonságra és a barátokra. Így hát mentjük, ami menthető, s kicsit jobban figyelünk a szeretteinkre, barátainkra. Hangolódunk a szeretet ünnepére.

Szeretet – ízlelgetem a szót, ami a köznyelvben és a fejünkben összetapad a karácsonnyal, pedig olyan sok van belőle, hogy az év minden napjára jut. Minél többet ad az ember, annál több lesz belőle, s annál több áramlik vissza. Varázslatosan szép ajándéka az életnek, hogy képesek vagyunk szeretni. Magunkat és embertársainkat. 

Szeretet – ízlelgetem a szót – a  maga egyszerűségében-, pedig  olyan sokféle érzelemre használjuk ezt az egy szót. Szeretem a gyerekemet, az unokámat, a citrom fagyit bazsalikommal,  a naplementét, a spenótot, Kowalsky meg a Vegát és szeretem az életet is. Szeretem az embereket.  Kevés dolognak van annyi fokozata, árnyalata, fajtája, s akkora ereje, mint a szeretetnek. Talán semmi másnak!

Megérdemli, hogy a hétköznapokban is ünnepeljük, az év 365 napján. S mivel ünnepelhetnénk szebben, mint azzal, hogy nem feledkezünk meg róla.

Nem  hagyjuk, hogy eltérítsenek reklámok, a fogyasztói társadalom orkánszerű támadásai így karácsony tájékán. 

Az advent nyugalmára, békéjére gondolok, s megmelegszik a szívem. Készülünk a szeretet ünnepére, s egy kicsit minden nappal jobban szeretjük egymást. Valahogy engedékenyebbek vagyunk, , simulékonyabbak, toleránsabbak egymással, hisz itt settenkedik a szeretet ünnepe a kertek alatt. Nehogy a Jézuska meglássa, hogy nem vagyunk elég jók….