Egy szülő elemi vágya, hogy “rendes embert” neveljen a gyerekéből. Persze a kifejezés nyilván mindenkinek mást jelent, de azért az alapvető emberi értékek még nem tűntek el a világból. Ugye?
Amikor kiröppennek a gyerekeink, viszik a puttonyukat a hátukon, láthatatlanul, de életükre meghatározóan, ahogy hoztuk mi is a magunkét annak idején. Tele az értékekkel, amelyekre gyerekkorunkban neveltek, s amely időtálló, hosszú távon szavatos részét igyekeztünk továbbadni mi is. Elsősorban a tetteinkkel, nem a mondatainkkal. Vajon mennyi a puttonyaink tartalma közül az azonos? Talán az emberség mindenképpen. Embernek maradni akkor is, amikor az nagyon nehéz.
Soha nem volt nálunk téma fajgyűlölet, vagy mások kirekesztése. Nem kellettek mondatok, mert a tettek mutatták a jó irányt. Ilyesmin gondolkoztam, amikor eszembe jutott egy történet a családi legendáriumból.
Dúlt a második világháború. Édesanyám családja egy pincében húzta meg magát, amikor a háború átvonult a falun.
Nehéz idők voltak. Kint ropogtak a fegyverek, a pincében pedig haldoklott egy hat éves kislány, Janka, édesanyám testvére. – S a halál tette a dolgát: elragadta KisJankát is, s vele egy időben egy német kiskatonát is, akinek a holttestét az udvaron hagyta a háború, amikor végre nagyszüleim kijöhettek a pincéből.
Nagyapámnak természetes volt, hogy a KisJanka melletti sírba eltemesse a német kiskatonát is, aki olyan keveset élhetett, mert egy értelmetlen háborúban parancsot kapott, s akinek a családja soha nem tudta meg, hova kerültek gyermekük földi maradványai.
Nem múlt el halottak napja úgy, hogy a kiskatonára ne készült volna a nagyanyám, majd az anyukám által készített koszorú, gyertya. Nem volt ő már ellenség, csak egy ember, távol a szeretteitől, egy kegyetlen világban, s az én családom tagjai képesek voltak meglátni benne az ellenségen túl az embert.
Többet tanítottak nekünk ezzel minden szónál emberi értékekről, jóságról, emberségről, megbocsájtásról.
A mi puttonyunkba így kerültek értékek. Hálás vagyok mindenért, amit kaptam, ami építette az értékrendemet, mert általa lettem az, aki vagyok. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: