Az agy működéséről olvasok. Rendkívül érdekes…, egyszer csak összeugrik a gyomrom. Mit teszünk a gyerekeinkkel! – hasít belém. S még csak nem is tudunk róla! Kétségbeesve próbálom felidézni gyerekeim pici korát. Vajon milyen mondatok hagyták el a számat?
Próbálkozásom hiábavaló. Oly rég volt már, nem emlékszem rá.
Miről is van szó?
Az újszülött agya Delta állapotban van. Egész nap. Felnőtt korban már csak alvás közben érjük el ezt a szintet, hisz ez a a mélyalvás szintje. Tudjuk, hogy másfél órás ciklusokban alszunk, minden másfél órában van egy mélyalvási szakasz, ahogy közeledik a reggel, ez a mélyalvási időszak egyre rövidebb. Ez az a szint, ahol a test regenerálja önmagát.
A babák agya kb. 2 éves korukig Deltában működik. Ez a tudatalatti szintje.
2 és 5-6 éves koruk közt a gyerekek agya Théta tartományban működik. Ezért van az, hogy a gyerekek elsősorban saját belső világukhoz kötődnek. A képzelet birodalmában élnek. Mindent elhisznek. Sokszor megtapasztaltam én is, hogy a kisgyereknek nincs humorérzéke, szó szerint vesz mindent. Elhiszi amit mi felnőttek mondunk. Méghozzá szó szerint!
Mi, felnőttek meg – tudjuk – sokszor mondunk olyasmit, amit nem gondolunk komolyan. Nekem pl. édesapám sokszor beígérte, hogy szíjat hasít a hátamból. Soha nem bántott, én mégis sokszor elképzeltem őt, ahogyan éppen megnyúzza a hátamat, s szíjat készít a hátam bőréből. Még most is előttem van a képe.
Vagy gyakran elképzeltem őt, ahogy bemegy a gyárba, ahol térdig járnak az összegyűrt újságlapok közt, s pénzt keresnek. Mert hát apukám minden nap elutazott a gyárba, hogy pénzt keressen.
Agyunk 5 %-a a tudatos agy, s 95 % a tudatalatti.
A gyerek agya kb. hat éves korig lassú agyhullámokban működik. Ezek az agyhullámok viszont egyenesen a tudatalattiba küldik a mondatainkat.
Átérezzük ennek hatalmas felelősségét?
Biztosan nem eléggé, hisz mi, felnőttek ilyeneket mondunk: A fiúk nem sírnak. – Húzzál sapkát, mert beteg leszel. – Ha nem tanulsz jól, nem viszed semmire. Mit erőlködsz, úgysem sikerül. Mi úgyis szegények maradunk …sorolhatnám.
Sajnos, ezek a mondatok rögtön a tudatalattiban landolnak, kiépítve az önkorlátozó hiedelmek egész erdejét – hogy aztán felnőtt korban rengeteg energiát kössön le, hogy kiirtsuk ezeket a tévhiteket a tudatalattiból. Hatalmas gátak ezek az életünk könnyed áramlása előtt. Van dolgunk velük bőven. Tévhitek ezek, melyek nagyon mélyen gyökereznek a tudatalattinkban, s amelyek akadályoznak abban, hogy sikeresek legyünk, hogy elérjük a céljainkat, hogy legyen önbizalmunk, hogy elhiggyük, bármire képesek vagyunk.
S ezeknek az önkorlátozó hiedelmeknek a jelentős részét mi szülők, nagyszülők ültetjük el a kisgyerekek gondolatvilágában – mert nem tudjuk, mit is teszünk valójában.
Számtalanszor hallhatod az amerikai filmekben: Meg tudod csinálni! – s ez ettől így is lesz! Az amerikai polgárok önbizalma összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a magyaroké, s ettől tényleg mindenre képesek!
Gondoljuk hát meg, mit mondunk a gyerekeinknek, az egész jövőjük múlhat ezen!
Öt és nyolc éves kor közt kialakul az analitikus elme – a gyerek megtanulja értelmezni a világot, s megpróbál következtetéseket levonni. Az ilyen korú gyerekek egyszerre élnek a tudatos és a tudatalatti világban – ezért is tudnak olyan ügyesen utánozni.
Nyolc és tizenkét éves kor közt az agyhullámok már jóval gyorsabbak, ez már a Béta állapot. A Béta hullámok felelősek a tudatos, elemző gondolkodásért. Más szóval az agyalásért. 12 éves kor után bezárul a kapu a tudatos elme és a tudatalatti közt. A gyereket ért ingereket már a tudatos agy dolgozza fel.
Felnőtt korra agyunkra ez a Béta állapot jellemző, de a természet olyan csodásan rakott össze bennünket, hogy ha vészhelyzet van, akkor az agy a vészhelyzetre figyel, s egy magasabb frekvenciájú Béta állapot alakul ki.
Érzelmi szinten pedig sajnos megjelenik a félelem, szorongás, idegesség, harag, düh , a fájdalom, a szenvedés, a frusztráció.
A baj az, hogy a versenyszellem is ugyanezt a magas frekvenciájú Béta agyhullámot produkálja.
Nincs baj ezzel a túlzottan koncentrált agyműködéssel, egészen addig, amíg csak átmeneti. Ha azonban állandósul – egy túlzottan leterhelő iskolai vagy családi elvárás rendszerben vagy egy stresszes munkahelyen, – ahol nap mint nap meg kell küzdeni a teljesítmény elvárásokkal, akkor a szervezet kizökken az egyensúlyi állapotából, hisz ehhez a felfokozott agyműködéshez a szervezetnek hatalmas energiákat kell mozgósítania. Ezeket az energiákat pedig a szervezet egyéb rendszereiből képes csak elvonni.
A stressz és a teljesítmény kényszer aztán betegségekhez vezet, nem csak a felnőtteknél, de már gyerekkorban is!
Ez pedig újra csak arra kell, hogy sarkalljon bennünket – értékeljük át az életünket, tisztázzuk, mi a fontos: a pénz hajszolása mindenáron, hogy újabb és újabb tárgyakat vásárolhassunk, melyekről a jó marketingeseknek köszönhetően elhisszük, nélkülük nem is tudunk élni.
Közben viselkedésünkkel a gyerekeinknek is ezt tanítjuk: hódolj a fogyasztói társadalom istenének, másképpen nem lehetsz boldog!
Jó lenne már észhez térnünk, s hagyni gyerekeinket gyereknek lenni, s elhinni, hogy a boldogságot magunkban kell megtalálni, s az nem függ tárgyak birtoklásától – csak tőlünk. A hozzáállásunktól, a gondolkodásmódunktól, amelyet pedig a tudatalattink határoz meg. Figyeljünk tehát a mondatainkra, melyeket kimondunk gyerekeinknek, mert iszonyú sok múlik ezen.
Lehet, hogy az egész jövőjük?
fotók: google
A cikk ihletője Dispenza : Engedd el önmagad című könyve.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: