” Jobb napokon… a szavak mintha maguktól jönnének, olyan, mintha a kezem és a billentyűzet az elmém kiterjesztése volna. ” – olvasom a könyvben, amelyet éppen most olvasok.
Elgondolkoztat a mondat. Elgondolkozom, s pontosan tudom, miről beszél a könyv írója.
Számtalanszor megéltem én is, hogy csak úgy kedvem szottyant írni, s úgy ültem le a gép mellé, hogy fogalmam sem volt még a témáról sem. Aztán egyszer csak elkezdtek zúdulni kifele a mondatok, s én csak vertem a billentyűzetet.
Hatalmas élmény mindig, amikor sikerül így írni – mostanában kevésbé. Pedig nagyon szeretem ezt a fajta alkotást. Mi kell ahhoz, hogy ideális körülmények legyenek mindehhez? Hogy áramoljak a flow érzéssel együtt, hogy ott legyen a lendület, ami szárnyakat ad. – Sokat gondolkozom ezen.
Egy biztos: A MOST megélése sokat segít mindebben. Amikor a megoldandó feladatokon gondolkozom, akkor akaratlanul a jövőben élek. Ha az életem miértjein tépelődöm, akkor ez óhatatlanul a múltban tart.
Ha viszont a fókuszom a jelen pillanat örömeinek a megélésén van, akkor sokkal könnyebb az írás.
Lehet, hogy az egész életre igaz mindez?
Gyakran találkozom azzal, hogy emberek a miértekre keresik a választ, ahelyett, hogy a megoldásokra fókuszálnának. Én is sokáig – túl sokáig – hagytam, hogy a miértekkel kezdődő kérdéseim fogva tartsanak, s ne hagyjanak tovább lépni. Nem ment előre az életem.
Ma már nem keresek miérttel kezdődő kérdésekre válaszokat, mert tudom, hogy mindent én teremtettem a saját életemben. Nem volt könnyű szembenézni azzal, hogy senki nem tehető felelőssé az életem alakulásáért, kizárólag én magam, de mára sikerült.
Számtalanszor érem tetten magam, ahogyan megteremtem magamnak a vágyott dolgokat. Igyekszem mindezt tudatosan tenni. Nem könnyű, de lehetséges! Egy újabb tanulási folyamat, amelynek az elején járok, de szorgalmas tanuló vagyok. Szeretnék jó lenni az életem alakításában, ha már ilyen későn hagytam fel a miértek kutatásával .
Te szárnyalsz, vagy fogva tart a múlt?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: