Az élet nem egy teljesítménytúra

10 :00-kor indultam, a nordic botjaimmal, kedvenc helyemen, a Kogelberg környékén. 20 km volt a cél.

Az idő optimális volt egy hosszabb gyalogtúrához. Sokat vacakoltam a pulcsikkal, melyiket is vigyem, végül mindkettő velem tartott, de mindkettő feleslegesnek bizonyult.

Szedtem a lábam rendes tempóban, a régi kedvenc utakon. Úgy terveztem elmegyek Mattersburgig, meg vissza, s utána, ha nincs meg a 20 km, akkor a kerékpáros pihenőig lemegyek még, s akkor pont meglesz.

Mentem-mentem, figyeltem az időt, csak az idő múlásával tudtam mérni a kilométereket. Haladtam is szépen. Sok emberrel találkoztam, ki kerékpározott, ki gyalogolt, ki lovaskocsival eredt a célja után. Amott fesztiválhoz készülődtek. Volt élet a nemzeti parkban. Nem nagyon mertem megállni az ismert pihenőhelyeken, hisz délután még vendéget vártam, haza akartam időben érni. Folyamatosan néztem az időt, számoltam, terveztem, ismét agyaltam.

Egyszer csak belém hasított a felismerés…van ennek így értelme? Hisz az élet nem teljesítménytúra!

Mit ér az út, ha a szembe jövő szépségeken nincs idő elgyönyörködni?

Lelassítottam hát, s elkezdtem élvezni a túrát.

Megálltam, amikor valami szépet láttam, vagy csak egy pillangó színes ruhájában szerettem volna gyönyörködni.

Természetesen így is elértem Mattersburgig 🙂

Visszafele azonban szerettem volna egy másik úton haladni, fent a gerincen, reménykedve valami szép panorámában. Nekiindultam hát a hegyecskének, s akaratlanul is kiválasztottam egy sokkal nehezebb utat.

Emlékeztem, hogy itt halad valahol a Mária zarándokút, szerettem volna ráakadni, de többször kifogyott alólam az út, s én szántásokon, legelőkön vergődtem át. Volt pillanat, amikor azt éreztem, hogy cikk-cakkban haladok hegyre fel, hegyről le, de a Fraknói vár valahogyan nem távolodik. Egyszer el is tévedtem, zsákutcába keveredtem, s egy jó darabon vissza kellett mennem.

Jó volt leroskadni a padra, s megenni az ebédemet, ami egy kis zöld turmix volt, némi sajt, s pár gyógygomba, energiapótlásul.

Amikor elértem végre a jól ismert Kogelberg hegy tetejét, a varázslatos panoráma mindenért kárpótolt.

Tovább indulva azonban szomorú látvány fogadott.

A nyári viharok hatalmas pusztítást végeztek itt is. Öreg, tekintélyes fák hevertek legyőzve, földből gyökeresen kifordítva, mutatva a természet mérhetetlen erejét.