Nagy kaland ismét. Valami olyasmi, amiben nem nagyon van gyakorlatom, de persze ez nem akadályoz meg abban, hogy belevágjak. Mert az élet egy nagy kaland 🙂 – s hát Lili unokám óta tudjuk, hogy én vagyok a kalandozós mami.
Belevágtam egy lakásfelújításba. Festek, mázolok, kreatívkodom, tapétázok, s közben megélem az alkotás örömét.
Létrehozni valamit. Generálni egy nagy változást, valami jobbat csinálni, mint ami volt: ez valami fantasztikus érzés.
Közben olyan rejtett képességeket fedezni fel magamban, amiknek a létezéséről sem tudtam.
Gyerekkorunkban nem voltam túl ügyes. Míg nővérem csodásan hímzett, horgolt, varrt, ( a mai napig fantasztikus dolgokat tud alkotni) – én csak a könyveimet bújtam.
Most aztán megtaláltam, mi is az , amiben jól érzem magam.
A minap valaki kedvesen meggyanúsított, hogy azért költözöm ennyit, mert imádok lakást berendezni.
Hát, lehet benne valami.
Rutintalanul nem csináltam előtte fotókat – sajnos – csak a köztes állapotról készültek képek.
A linóleumhoz és a konyha Mörbishből való áttelepítéséhez volt szakember segítségem, a többit “laikusként” – néhány barát segítségével magam végeztem.
Most már a finom részletek kialakításán dolgozom – ezt élvezem a legjobban.
Lassan elindul a munka is, pár hét szünet után ma már dolgozom újra. Folytatódnak a kezelések, s itt az újabb nagy feladata: Irány Malajzia! – egy kihívás, amelyet ha sikerül teljesítenem, akkor 5 napra elvisznek Malajziába.
Szurkoljatok! – vagy gyertek velem 🙂
S akkor jöjjön a majdnemvégeredmény:
Kedvenc helyem ismét a konyha lett, jöhetnek a nagy főzések újra – persze csak egészségesen!
Ja és a lábasban érik a bodzaszörp, természetesen xilittel.
Ja és ne feledjük el a kilátást sem a konyhából.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: